Badacsony – Thomay Pincészet

A hétvégén Badacsonytördemicen jártam. Ez a kéktúra nekem már rég megvan, viszont nagyon szeretem a Badacsony környékét, ezért szívesen mentem vissza kikapcsolódni egy hétvégére. Még jobban szeretem egyébként a Balaton környékét, ha nem kell közben a kéken menni, ugyanis ez a rész emlékeim szerint egy betontenger volt. Azonban most fogok adni egy remek tippet, hogy feldobjátok ezt a szakaszt. Ez a trükk pedig a Thomay Pincészet.

Túra közben én kíváncsi vagyok mindenre, a helyiekre, az éttermekre, az állatokra, a növényekre, nem utolsó sorban pedig a borra, de azért az ember nem kolbászol le csak azért a kéktúra nyomvonaláról, mert TALÁN lesz ott egy hely enni. Márpedig itt nagyjából 5 perc kitérőre – 8261 Badacsony Tatay Sándor út 2 (Kereszt alatt) – a kék útvonaltól egy remek étterembe botlottunk. Azt hiszem benne van a legjobb 10-ben, ahol valaha is ettem, márpedig én szeretek enni. Egyébként ez már csak azért is mókás, mert még élénken él bennem az az emlék, mikor csináltam itt a kéktúrát, és kopogó szemekkel próbáltam Badacsonytördemicen enni valamit, majd feladtam… Viszont most jóra fordultak a dolgok! 😛

A Thomay Pincészetről

Először is már roppant éhesek voltunk, mikor ideértünk. Úgy tűnik ez a Badacsony környéke egy ilyen hely, az ember mindig éhesen jut ide. Ezek után szállásadónktól megkérdeztük, hogy merre találunk egy jó éttermet, és valami érthetetlen okból kifolyólag pont ellenkező irányba indultunk el, végül ilyen kétségbeesett állapotban találtunk rá a Thomay Pincészetre.

A szállásadónk ezt a helyet is megemlítette korábban. Azt mondta, ha betérünk és kijön egy vidám úr feltétlen kérdezzük meg, hogy Magyar Rafael-e, mert már hallottunk róla. Ezt követően arany dolgunk lesz, és ez így is volt! Rafael igazi vendéglátós, egyből megkérdezte mihez volna kedvünk, van csülök, szarvas, őz, harcsa! Sőt tudják mit, van kemencés szürke harcsánk, 2.5 kg, az elég lesz 5 főre! Soha életükben nem fogják megbánni, és így is lett.

Ez a harcsa olyan finom volt, hogy talán életemben ilyen jót nem ettem. Persze ezt nehéz lenne megmondani. Minden esetre fejenként 3300 Ft-ot fizettünk a végtelen mennyiségű köretért, egy akkora hatalmas nagy harcsáért, hogy azt még velem is komoly feladatnak látszott elpusztítani, az estebéd mellé dukáló borokért, illetve egy fejenként egy császármorzsáért.   Annyira belakmároztunk, hogy az eredetileg estére betervezett szalonnasütés az érdeklődés teljes hiányában elmaradt.

A borokról

A pincészetnek egyébként csak a fehér borait kóstoltuk meg, azonban azokat egytől egyig ízletesnek ítéltük. Nagyon karakteres, és elég testes a kéknyelű (száraz) boruk. Ez elég “helyinek” számít, talán még csak Badacsonyban ittam, itt gyakran használják ezt a szőlőt. A borokat kézi műveléssel termelt szőlőből készítik, amit mondjuk itt el is hiszek. Ezen kívül minden boruk reduktív.

Borból 1000 Ft-ért kapunk egy litert (egységár van). Az édesebb borok, pl. szarvaskőből van félédes is, szintén nagyon kellemes, gyümölcsösebb ízűek. Azt gondolom akár ebéd/vacsora nélkül is érdemes lehet végig kóstolni, de miért ne akarnánk enni?

Egyébként ejthetnék pár szót a kilátásról is, mert itt egész jók a kilátások. Hatalmas gyönyörű panorámás teraszon lehet, borozni és enni. A pince Badacsony legmagasabb szőlőtermő részén, az orgonasípok tövében található. Szóval ha nem a vizet nézzük, akkor az orgona sípokat. Hozzá lehet szokni… ez első ránézésre persze azt sugallja, hogy itt aztán minden pénzed itt fogod hagyni. Szóval beszéljünk is egy kicsit az áraikról.

Az árakról

Balatonról a legtöbb embernek az jut ma már eszébe, hogy mocsok drága. Na ez a hely ezzel ellentétben hihetetlen olcsó. Az árakat nagyjából lefotóztam. Egy pisztráng körettel 1800 Ft. A borok kancsóban egységesen 1000 Ft-ért rendelhetőek. Egyébként az étlap többnyire nem teljes, mi másnapra leadhattuk a rendelést, szarvasra, őzre, vaddisznó pörköltre is.

Személy szerint én kipróbáltam a pisztrángot egy kis szarvas pörkölttel (mindkettőt megfeleztük egy barátommal), egyikben sem csalódtam. A harcsa isteni volt, belekóstoltam a csülökbe is, ott sem érheti szó a ház elejét. Szóval azt gondolom ez az a hely, amit érdemes beiktatni egy kéktúra nap végén. De mindenképp a végén ám, mert akkora adagok voltak, hogy aztán már leginkább az ágyba kívánkozik az ember, nem pedig a hegyekbe. Ezt a tényt leszámítva innen aztán mindenki jókedvűen távozott, az elfogyasztott bor mennyiségétől függetlenül is :-))

Ha tetszett a cikk, kövessetek a Facebookon, böngészgessetek tovább, vagy töltsétek le az ingyenes kéktúra pecsét kereső alkalmazásomat itt. Sziasztok!