Iratkozzon fel email címével a Blogra

Adja meg email címét, hogy feliratkozzon a blogra és értesítést kapjon az új üzenetekről e-mailben.

Ha várod, mesélni fogsz

Előző írásomban elég kilátástalannak tűnt a Nepáli helyzet. A földrengés óta semmi hír az egzotikus ország felől. Senkit nem ismertünk, aki kint él, aki volt mostanában kint, vagy aki egyáltalán hiteles infókkal tudott volna ellátni. Végül rátaláltam egy nőre CouchSurfinggen, aki arról biztosított, hogy nem vészes a helyzet Nepálban.

Véletlen vagy törvényszerűség

Ha valamit nagyon vársz már, elkezdesz beszélni róla. Egy nagy utazás előtt annyi tervezgetés, ismeretlen, kaland vár rád az utazást megelőző hónapokban, hogy egyszerűen nem tudod folyton magadban tartani. Mikor elkezdesz másoknak mesélni a terveidről, a legtöbben megdöbbennek ezután sokan le akarnak beszélni róla, mások irigyelnek érte és csak nagyon kevesen lesznek – de mégis, szinte mindig lesznek -, akik segíteni is akarnak és tudnak az útjaid során.

Hol nem érdemes részletezni?

Mint már említettem lesznek olyanok, akik nem fognak őszinte mosollyal kezet rázni veled, sem amikor elmondod hová készülsz, és talán még akkor sem mikor visszajössz. A legtöbbeknek ebben a biztos pont a munkahely lesz. Én szerencsés vagyok, nagyon jó főnökön van. Így mikor kikértem a 3 hetes szabadságot – ami miatt egész nyáron nem vettem ki egyetlen napot sem -, kérdés nélkül megadta.

A szarvashibát én követtem el, mikor egyszer elejtettem hová indulok, pedig ez abszolút nem szükségszerű. Persze a szabit nem vonták meg – hozzátenném joguk van hozzá, a munkatörvénykönyv szerint szabadságod felével a munkáltató rendelkezik – , de azóta erről nem beszélgettünk, ami azért jelent valamit. Egyébként a munkahelyet is meg lehet érteni. Te nekik dolgozol, lesznek feladatok amikhez te értesz a legjobban. Egyszerűen ha valami bajod esik a szabadságod alatt, akkor nekik jelentős problémával kell szembenézniük, történetesen pótolniuk kéne téged. Persze ilyen nem lesz és kész 🙂

A pozitív hatások

A 3. utas

Eredetileg ketten akartunk menni. Én és Balázs barátom. A legelső ide vágó történet, hogy egyszer csak azt írja Facebookon – amit egyébként elég ritkán használunk egymás közt – : ,,Doma, hárman megyünk.” Mi történt? Nyilván mesélt valakinek az utunkról, és az illető annyira beleélte magát, hogy elhatározta: ő is jön.

Az, ha valaki csatlakozik hozzád egy külföldi utadra vagy nagyon nagy könnyebbséget vagy nagyon nagy nehézséget rejt magában. Ez majd az út során derül ki igazán. De azért gondoljunk bele: 1 hónapig minden nap szinte minden percében egy helyen tartózkodni valakivel, nagyon nehéz. Még a legjobb barátainkat sem biztos, hogy feszültség nélkül fogjuk tolerálni. Azt hiszem ez a legfőbb oka, hogy a backpackerek általában egyedül utaznak. Majd esetenként útközben összetalálkoznak emberekkel és töltenek együtt bizonyos időintervallumokat. Ettől függetlenül hatalmas segítség egy jó útitárs és örülök, hogy egy lányzó is csatlakozik hozzánk.

Ismerősök Nepálból

Mint mondtam: ha várod, mesélni fogsz. Így volt ez velem is. És ennek számos jó oldala van. Először a zenekarunk bőgőse mesélte el, hogy az unokatestvére kint dolgozott a földrengés idején, mint jóga oktató. Kint szeretett volna maradni, de a többi oktató átment a káosz miatt Dubai-ba, egyedül pedig ő sem maradt. Minden esetre vegyem fel vele a kapcsolatot, hátha tud segíteni.

A lánnyal még nem sikerült skype interjút összehoznunk, de foszlányokban már mesélt a helyzetről, és kicsit sem akart lebeszélni a Nepáli uticéltól.  Azt mondta, összebarátkozott egy Nepáli sráccal kint, aki egész jól beszél angolul és szervez túravezetéseket is a hegyekbe. Mindemellett pedig fényképész. Még vele sem vettem fel a kapcsolatot, de mielőbb igyekszem mindent elintézni. Támpontként itt a srác pár elérhetősége:

Ezután egy másik banda tag is elmesélte, hogy neki van egy Serpa barátja, aki kint él Nepálban, ha van valami specifikus kérdésem, nyugodtan szóljak és segít. Tovább fűzve egy harmadik barátom pedig szintén elgondolkodott, hogy csatlakozna hozzánk a nagy útra, és neki is van egy Nepáli ismerőse, aki szintén tud segíteni, ha valamiben kell.

A bejegyzés tanulsága: csak a munkahelyen kell titokban tartani az uticélt 🙂



Copyright © Doma - 2018