Titokzatos Rothschild Báró

Én még új vagyok blogolás terén, viszont könyvet már olvastam 🙂 Így arra az elhatározásra jutottam, hogy az egy dolog hogy magamról itt elkezdek mesélni, de a személyes környezetemet nem vonom bele ebbe a dologba. Senkit sem szeretnék más színben feltüntetni, mint amilyennek önmagát gondolja.

Az előbbi egy korrekt gondolat. Azonban mindenki életében vannak olyan személyek, akik nem hagyhatóak ki. Nekem ilyen Rothchild báró, aki nem csak szívesen válna mocskosul gazdaggá, de a – józanul megélt – hétköznapokban elegáns úriember is.

Hogy ismertem meg?

Borzasztó bonyolult lenne végigmagyarázni, hogy ismerkedtünk meg. A lényeg, hogy mindketten zenélünk. És fiatal korunkban – én voltam fiatal, de ő 2 évvel idősebb nálam, nem is tudom mit keresett ott – egy zenész táborban rakott minket egy házba a sors. Mi történt ezután?

Semmi. Évekig nem is beszélgettünk. Fogalmam sincs pontosan mikor lettünk jóban. Arra emlékszem, hogy egyszer csak keresett valakit, aki nem riad vissza a túrákról. És én jelentkeztem. Elkezdtünk túrázni, kiderült, hogy hasonló elveket vallunk, neki is vannak gekkói, ő sem érti a nőket, meg ami egy ilyen túrán kiderülhet. Már majd egy éve túráztunk együtt, mikor lezajlott a következő beszélgetés:

– Doma.

-Igen?

-El kell mondanom valamit.

-Mond.

-Amikor először találkoztunk, félreismertelek. Őszintén egy nagyképű idiótának tartottunk a haverommal.

Na ezután jót nevettünk vagy ki tudja, már alig emlékszem. Minden esetre túráink folytatódtak tovább, idővel nem csak itthon, de külföldön is nehezítettük egymás társaságát és ezek egy részéről majd itt is olvashattok.