Pisztáciafák 2016 nyarán
Eltűntem és most feltűnök. Hogy miért nem írtam már egy ideje a pisztácia csemeték életéről? Egyrészt mert sokat utaztam, másrészt mert komoly drasztikus változás szerintem nem következett be idén. Talán nőnek, de olyan lassacskán, hogy alig látni. Addig könnyebb volt az eseményeket dokumentálni, amíg arra kellett várni, hogy egy magból fejlődjön ki valamit levél, vagy legyen végre levele is a fának. Most azonban inkább csak öregszik az ültetvényem, mintsem nő. Azért a tapasztalatokat természetesen megosztom.
Szárazságtűrő? Nem hinném!
Amint elmúltak a talaj menti fagyok én bizony kiraktam a fákat, had érje őket több napfény. Valójában lehetséges, hogy kicsit korábban is kitettem őket a kelleténél. Minden esetre a környezetváltozás hatására a meglévő levelek lehullottak, és a helyükre újak fejlődtek.
Eztán kezdtünk belefolyni a nyárba, és én kint hagytam természetesen a cserepeket a napon. Mindenhol azt olvastam, hogy ezek aztán imádják a napfényt, és szárazságtűrő fajták! Törökországi emlékeim is arról tanúskodtak, hogy ott azért elég meleg a nyár. Minden esetre egy idő után elkezdtek sárgulni a pisztácia levelek, és már-már egészen rosszul néztek ki a fák, mikor arra jutottam, hogy átteszem őket a félárnyékba, hűsölni.
Így a fenti képből nyár végére egy sokkal barátságosabb állapotba jutottunk ismét. Kertészeti ismereteim pedig annyival bővültek, hogy a legtöbb növény a félárnyékban érzi jól magát. Ez azért mókás, mivel azt gondolnánk, hogy majd a fa fogja szolgáltatni a félárnyékot. Minden esetre érdemes nem kitenni a fákat a tűző napnak, és öntözgetni szorgalmasan esővízzel. Mert hiába lehet szárazságtűrő a kifejlett fa, ebben a korban még bizonyosan sok vízre van szüksége. Akkor nézzük is hol járunk most, 2016 augusztusában:
