Nepáli ételek

Arra jutottam erről is írok néhány sort. Mindenek előtt tudni illik, hogy a nepáliak nagyjából 80%-ka hindu. Ebből következik, hogy nem esznek húst, semmilyen húst. Érdekesség, hogy maga a Hindu vallás egyébként nem tiltja a húsevést. A hindu vallások követői közül azonban sokan teljesen lemondanak a húsevésről, részben az erőszakmentesség elve miatt, részben azért, mert hitük szerint ez kedvezőtlen karmát és újraszületést okoz – szóval az elv: nem eszem állatot, mert lehet, hogy következő életemben állatként reinkarnálódok – . Állatok közül legnagyobb bűnnek a tehén megölését tartják. A nepáli ételek többsége krumpliból és tésztából áll. A rizs sem dominál, bár gyakran előfordul. E mellé szoktak mindenféle frissen leszedett zöldséget keverni. De nézzük is miket ettem/ittam a fővárosban illetve a hegyeken!

A nepáli tea

Nepál híres a teájáról. Túránk kezdetén, mikor leszálltunk a Luklai reptéren kerestünk egy éttermet. Addig csak müzlin éltünk  Az étterembe érve egy kedves hölgy fogadott, aki leültetett minket a konyhába, az anyukája mellé. Nem semmi! Hozott nekünk egy étlapot, mi először teát rendeltünk. Masala tea volt a neve.

A nepáliak a teát tejjel isszák. Valószínűleg Indiából jött a szokás, ahová Angliából mikor még gyarmat volt. Én korábban életemben nem ittam teát tejjel, pláne nem jak tejjel. Eléggé más volt. Nem kifejezetten rossz, de féltettem a gyomromat és a jövőben tej nélkül kértem a teát.

A masala tea egyébként egy gyömbéres tea. A masala valami olyasmit jelent, hogy zavaros. A tea állagáról kapta a nevét. Nagyon különleges és finom íze van, már ha valaki szereti a gyömbért 🙂 Ha már a különleges teáknál tartunk, megkóstoltam a tibeti jakvajas teát is. Már olvastam erről Tenzing könyvében. Gondoltam, egyszer élünk! Szóval érdemes kipróbálni, de nekem abszolút nem ízlett a sós-vajas tea.

Reggeli

A reggeli teljesen kulturált, mint a Hiltonban. Piritóst kapsz lekvárral, főtt tojást. Ami egyébként még érdekes, hogy a Himalájában bár himalája sóval nem találkoztam, de a cukor merőben más volt, mint itthon. A képről nagyon nem jön át, de sokkal nagyobb szemű, mint az európai.

Dal Bhat

A Dal Bhat a nepáliak egyik nemzeti étele. Leginkább krumpliból, brokkoli és káposztaszerű növényekből áll, mindez rizzsel. Mindehez jár egy lencseleves szerűség is. A Dal Bhat remek étel hegymászók számára. Nem túl drága, és többnyire annyit ehetsz, amennyit kérsz.

Kathmanduban csirkével is lehetett kérni. Ebben az esetben azonban a csirkéből csak egyszer kapsz. Az étel többi része viszont itt is korlátlan. Az olyan országokban, ahol kevés húst fogyasztanak gyakori, hogy erős fűszerezéssel ellensúlyozzák a hús ízének hiányát. Ez nepálban is igaz. Készülj fel, hogy az ételek többsége csípős, ami pedig nem, az is rendkívül erős fűszerezésekkel van elkészítve.

Tészta minden mennyiségben

A hegyen igazából szükség van szénhidrátra. Ezért nagyjából minden ételük tésztát tartalmaz. Ettem fent még Bolognait is, ami egészen jó volt. Persze nyomokban sem hasonlított az olasz tésztára. De még jobban tetszettek a nepáli különlegességek, mint a Noodle Soup (tészta leves) . Vagy a képen lévő főétel, ami leginkább olyan volt, mint egy zöldséges tészta, rajta szétvágott bundás kenyérrel.

Yak Steak – A serpa étel különlegesség

Többen kérdezték tőlem, ettem-e bármi hatalmas különlegességet Nepálban? Nos sok embert ki kell ábrándítanom, mert semmi undorító dolgot nem ettek nepálban. Habár az a fővárosi éttermekben is gyakran előfordul, hogy az emberek kézzel esznek. Még filmen se látsz ilyet 🙂

Az egyetlen kifejezetten ritkaság, amit csak a hegyekben tudsz rendelni, az a Yak Steak. Azt, hogy pontosan, hogyan csinálják a húst a buddhisták nem tudom. De ínycsiklandozó specialitás volt, amit még forrón, gőzölögve tálalnak. Mindezt krumplival és zöldségekkel.