Nepáli árak – a hegyen és Kathmanduban

Nepáli Rúpia

Elérkeztünk ehhez is. Még emlékszem, ahogy kétségbe esetten próbáltunk pénzt váltani. Először itthon, aztán Isztambulban – hiszen Törökország már Ázsia, csak van rúpiájuk –, végül Kathmanduban. Itt és itt már írtam róla, hogy váltott nekünk rúpiát a kétes kinézetű hosteles jobb áron, mint egész utunk során bármikor. De ejtsünk még pár szót erről az érdekes pénzről.

Szóval a nepáli rúpia a legtöbb országban egzotikum. Egyébként szép pénz. Amennyire én láttam, csak papírpénzt használnak, bár egyes részeken a koldusoknál hallottam pénzt csörögni, de azt gondolom, az az Indiai rúpia váltópénze lehetett. Szóval igen, a kettő más. Sok helyen hallottam, hogy mindkettőt elfogadják. Mi csak Nepáli rúpiával találkoztunk. Bizony ez is többet ér a forintnál! 🙂 Bár ez nem meglepő. Ami viszont az ország GPD-jéről árulkodik, hogy a legnagyobb pénzük az 1000 rúpiás, ami nagyjából 2500-3000 Ft-nak felel meg. Tehát ebből következik, hogy a pénzváltóból egy szatyor pénzzel fogsz távozni. – egyébként Luklán is van pénzváltó – 

A pénzük nagyon rongyos, gyakran lyukas is. Nepálban viszont nincsenek ilyen szabályok, hogy az eltépődött pénzeket csak a bank veheti át. Mindenhol fogunk tudni azzal a pénzzel, amit visszakaptunk. Szép pénzt találni viszont kihívás.

Árak a hegyen

Alapértelmezett a külföldieknek más árak vannak, mint a Nepáliaknak. A repülőn külön díjszabása van az Indiaiaknak is. Lényeg, hogy a turisták a repülőért kénytelenek 8-10x annyit fizetni, mint a helyiek. Ez egyébként a helyiek bérét tekintve valahol érthető. Minden esetre nyugodt szívvel megvehetjük a Yeti Airlines oldalán a jegyeket, mert helyben sem találtunk olcsóbb megfejtést.

Minden térségben más árak vannak. Ahogy néztem a Mustang régió a legköltségesebb, de az átlagosnak számító Everest résszel is vigyázni kellett. Az ivóvíz kincs, a hegyen szívesen forralnak neked csapvizet, nagyjából 50-200 rúpia /liter környékén. Még szerencse, hogy lehet kapni. Az olyan dolgok, mint a sör, az ásványvíz (a helyiek szerint sima víz a patakokból), wc-papír stb. akár 10x annyiba is kerülhet mint a fővárosban.

Hogy mégiscsak konkrét információkat nyújtsak, fotóztam egy étlapot kb 4000 méter magasan. Ez amolyan átlag ár fent. Elmondható, hogy minél feljebb mész, annál többe fognak kerülni a dolgok.

[row][col w=”6″][/col][col w=”6″] [/col][/row]

Azért azt a WiFi-t nem kell túl komolyan venni, mesélek arról is! Szóval ez egy új kezdeményezés. Az a neve, hogy Himalája WiFi, vagy valami hasonló. Lényeg, hogy adatforgalomra kapod a netet, nem is hangzik valami drágának. Azt hiszem 500 rúpia a kisebb csomag, és vmi 1500 a nagy. A kicsi 100MB, a nagy pedig 1GB. Mi meg is vettük előbb a kicsit, majd miután másnap elfogyott a nagyot, ami már ugye 10x akkora. De érdekes mód, mindkettő, attól függetlenül mennyit neteztünk, másnapra lemerült.

Végül addig veszekedtünk, míg csak a felét fizettük ki a másodiknak. Minden esetre felháborító volt. Jah, és ne gondoljatok semmi lekaparós rendszerre. Egy papírlapra nyomtatott kódot kapsz, amit ott vágnak le előtted a többi lapról. Szóval “abszolút biztos”, hogy annyit forgalmazol, amennyi a kártyán van. Egy telefon vagy egy óra töltés általában 200 rúpia szokott lenni.

Árak Kathmanduban

A fővárosban az előbbieknél jóval szerényebb árakon dolgoznak. Nem érdemes Hostelbe menni, mert te is úgy jársz mint mi. Inkább egy normál árkategóriás Hotelt érdemes felkutatni. Mi, a Taxisunk tanácsára a Hotel Buddhában szálltunk meg visszafelé. Ez roppant szimpatikus kis hely volt, megfizethető áron. Kb 6-8000 Ft egy szoba (nem per fő), de a hegyek után a saját fürdő meleg vízzel, egyfajta álom megvalósulása volt. Illetve az áramért sem kellett már fizetni.

A fővárosi árak nagyjából harmad akkorák, mint a hegyekben. Persze itt már autók is járnak, nyilván olcsóbb. Aki szeret utcán enni különböző ételeket, vagy kalandvágyból szegényebb környékekre téved, ott valószínűleg ennél is lényegesen olcsóbb az ebéd. Itt még van olyan utcai árus, aki szívbaj nélkül vágja fel a kecskét az utcán. Én a sok nepáli étel után a helyiek tanácsára elmentem egy Steak Houseba, és annyira ízlett az étel, hogy többször is visszatértem oda. Étlapom innen is van.

Összességében tehát a belső repülőjük drága, a kint tartózkodás viszont elég olcsón megúszható, pláne a fővárosban. A hegyekbe klórtablettát érdemes vinni. A bazárokban hatalmasat kell alkudni, de jobbnál jobb dolgokat árulnak. Ha utcai árustól veszel valamit – a leggyakrabban fajátékokat, késeket és hegedűt árulnak – akkor mindenki odajön hozzád, és le sem tudod rázni őket. Tehát akármekkora összeget ajánl az árus, semmiképp nem ajánlom az utcán vásárlást. És nagyon határozottan kell őket elutasítani, mivel ez már eléggé Ázsia.

Rengeteg szuvenír van viszont, ami lényegesen jobb áron van, mint itthon. A tibeti hangtálak nagyon olcsók a magyar árakhoz képest. A fővárosban rengeteg gyönyörűen kifaragott sakkot lehet kapni, amit egész emberi árra le lehet alkudni. Van egyébként egy saját tigrises társasjátékuk is, de az nem tűnt valami érdekesnek, ezért nem hoztam. Más hasznosság nem jut eszembe, jó költekezést, és persze okosan! 🙂