Két olasz testvér – Kanapészörf a saját otthonomban

Gabriele és testvére (itt Gabriele a fiú) egész korán (1 hónappal érkezésük előtt) bejelentkeztek hozzám couchsurfingen. Már éppen úgy voltam, hogy oké, ez kicsit sok lesz már… A portugál utam előtt nem fogok több vendéget fogadni, mikor valamiért mégis úgy döntöttem, hogy őket még szívesen elkalauzolom. Főként persze azért, mert a levélből kiderült, hogy Gabriele szintén zenél és valahogy olyan szimpatikus volt az egész levél.

Mivel 4 napra jött a felkérés, válaszként egy nagyon alapos levelet fogalmaztam meg arról, hogy ez a lakás mennyire nem alkalmas, két ember befogadására hosszútávon (ez igaz is). Viszont nagyon szívesen látom őket, de talán mindkettőnk érdeke, hogy ne a teljes időtartamot nálam töltsék. Szerintem ez totál rendben van, 2-3 napra sokkal könnyebb másik hosztot találni és nekem is kevesebb fáradtság befogadni valakit. Így is lett. Ők találtak egy másik valahol Hűvösvölgy felé, ott eltöltöttek 2 éjszakát, majd nálam egyet.

Hány napot hosztoljunk? 

Na akkor itt megint teszek egy rövid kitérőt. Mindenki maga dönti el, hogy akar-e egyáltalán fogadni valakit, és ha igen, akkor hány napra. Én azt szeretem, ha valaki 1-3 éjszakát tölt nálam. Ha csak egy éjszakát marad, az akkor ideális, amikor szabadnapod van, és együtt tudjátok tölteni (különben rohanás lesz az egész). Amennyiben viszont dolgozol, akkor szerintem 2-3 éjszaka a célravezető. Így délután tudtok találkozni, amíg te dolgozol, ő várost néz, este meg mehet a közös program/diskurzus. 

A program

Nálam a program többnyire hasonló szokott lenni, a legtöbb vendég ugyanis kb. ugyanazt szeretné. Kipróbálni a helyi ételeket, legjobb helyeket. Hozzám többnyire zenészek jönnek, ezért szinte mindig az első program a koncert. El is mentünk egy barátomék koncertjére, amiből mutatok is egy részletet.

Ezután szeretem este megmutatni a várost. Először is azért, mert napközben tele van turistákkal, ami engem nem érdekel. Másodszor pedig Budapest, ellentétben sok más várossal, sötétedés után is meseszép. Végül ez nekik is nagy segítség, mert egy józan külföldi nem szívesen vág neki a számára tök ismeretlen terepnek sötétedés után.

Az éjszakai móka után jött a nagy kaland. Ugyanis előző nap már majdnem teljesen felkészítettem a lakást (mosás, pakolás, felmosás, porszívózás, stb), csak egy dolgot nem tettem meg. Nem ágyaztam meg. Ugyanis így több a hely, amúgy roppant kicsiny kis lakásomban. Mikor pedig visszajöttünk lelkesen pumpálom a kis felfújható matracot, amin vendégeim az éjszakát töltenék, mikor is látom hogy ereszt. Na nem egy kis lyukra kell gondolni, hanem egy akkorára amin kis híján átfért volna a kisujjam.

Na igen, jön a foltozás. Mi van itthon? Semmi. Ez egy pesti lakás, nem családi ház. Szóval elkezdtük cellux-szal. Nem nyert. Aztán rájöttem, hogy sebaj! Van pillanatragasztó a hűtőben. Ez még nagyobb ostobaság volt, mert ahogy kiszökött a levegő a matracból, a fél tubus ragasztót a szemüvegemre és szakállamra fújta. Ezt előbbiről talán soha nem fogom tudni letakarítani, utóbbit még két napig vagdostam és tépkedtem 🙂 Szóval majd egy órás vajúdás után feladtam, és átengedtem a hatalmas ágyamat nekik, majd megágyaztam magamnak a földön – volt egy egyszemélyes matracom is, amivel túrázni szoktam –. Ez nekem egyébként teljesen rendben volt, csak azt nem tudom miért nem jutott eszembe előbb!? Minden esetre úgy tűnik Hollandiában vesztettem egy matracot, mert mérgemben most egyből ki is dobtam.

Reggeli

A fent leírt kalandokon kívül akadt még egy rendhagyó körülmény, hogy másnap nem dolgoztam. Így a másnap reggelt is együtt töltöttük, alias együtt reggeliztünk.

Nagyszerű bevált helyeim vannak ebédelni, vagy vacsorázni, na de reggelizni… Én vagy otthon reggelizem, vagy útközben veszem valamit, de bevált reggeliző helyem eddig nem volt. Elég sokat tanakodtam a kérdésen, mert tudtam, hogy az olaszoknál van A reggeli, ami a nap szerves részét képzi. Végül kitaláltam a lehető legkirályabb helyet, ahol csak reggeli kapható, és a vendégeimnek is nagyon tetszett. Ez a hely pedig a Bambi!

Aki nem ismerné a Bambi Presszót, ez egy retro hely. Nem csak úgy van berendezve, hanem az is. Az idősek esténként a mai napig bent dominóznak vagy kártyáznak. A kiszolgáló néni mindössze olyan 35 éve dolgozik felszolgálóként, és egy kézben elvisz olyan 40 korsó sört. Lehet melegszendvicset enni, és legendásan jó a házi krémes. Mindez egyébként nagyon baráti áron. Na ez a Bambi.

Sosem voltam a Bambiban reggelizni, de tökéletes választás volt. Rántotta két tojásból 300 Ft, van komplett reggelijük is, debreceni vagy sima virsli, teák, kávék. Szóval én nem tudom mi kellhet még. Szépen belakmároztunk a Bambiban, és el voltak ájulva, hogy ez itt mennyivel olcsóbb, mint náluk. Ha már a bambiban jártunk utána még beugrottunk a Fény utcai piacra. Tudom, hogy drága, de ez sehol nincs ahhoz képest, amit ma a Fővám térin csinálnak. Komolyan mondom ott már helyi nincs, csak turista… Szóval szerencsétlen olaszok megkóstolhattak egy kis lókolbászt, libatepertőt, lángolt kolbászt, és még megannyi mást 😉

Pozitív referenciát kaptam egyébként tőlük is (11.), de a szöveget kicsit olyan sablonnak érzem. Volt már ennél sokkal kreatívabb vendégem is, persze nekik ez az első CS élményük volt, szóval még nem tudják mit lehet írni. Viszont a baromi jófejek voltak, és beszéltük, hogy majd valamikor megyünk együtt túrázni Olaszországban a nem túl, de azért távoli jövőben 🙂