Gokyo Ri – Egy túra nepálban
Sokat gondolkoztam azon, hogy fogom majd bemutatni ezt a kalandot. Életem eddigi legszebb túrája volt, ehhez nem fér kérdés. Pont olyan megerőltető volt, amennyire kellett, és olyan környezetben, amit még a gyűrűk urában sem hittünk volna el. Most a túra során készült képeimből választok ki párat, közben mesélek egy két érdekességet is, ami még eszembe jut.
Az első nap csupa csodálkozással telt. Ezek a serpák nagyon kemények… Mennyi súlyt elbírnak. Egy folyó mellett vitt az út, gyakran hidakon kell átmenni a túlpartra. Fogalmam sincs, hogyan építettek, mindenféle komoly gép nélkül, ilyen hidakat. Mondanom se kell, hogy Nepálban még a fővárosban sem láttam markoló vagy aszfaltozó gépeket.
Namche Bazar
Második nap értünk el Namche Bazarba. Már az ide vezető úton megpillanthattuk az everest csúcsát. A Namche-ba vezető út elvileg egy nap alatt is teljesíthető, de gyakorlatilag nagyon megerőltető része a túrának, és a magasságot sem árt szokni, szóval nem ajánlom. Namche Bazar a környék legnagyobb települése, mindez 3500 méteren. Csodálatos, leírhatatlan hangulatú “város”. Sokat vitáztunk rajta mi fog ott várni: egyik barátom azt mondta ő látta, hogy ott még fogorvos is van! Nos, mikor megérkeztünk mind beláttuk, itt biztosan nem fogunk orvoshoz fordulni.
A város egy az egyben egy hegyen van. Nincsenek utak, csak lépcsők. A város szélén még szállnak le helikopterek, a többi faluba már tényleg csak gyalog vezet az út. Mivel az Everest alaptáborba is innen vezet az út, itt még nagy a sürgés forgás. Árusok mindenhol, még blues kocsmával is találkozunk fent. Az akklimatizációs napon megejtett Khumjung/Khunde irányába vezető út az egyik legszebb rész volt, amit láttunk. Nem csak a hegyek, hanem a növényzet miatt is. Mintha egy maharadzsa 100 éven át rendezett kertjében sétáltunk volna.
Namche Bazar után sokáig vitt felfelé az utunk. Innen kezdve jött csak az igazi kilátás. Körülöttünk minden irányban havas csúcsok húzódtak. Este korán feküdtünk le, mivel kevés esti program kínálkozott. A közösségi helységben a helyiek sokszor kártyáztak. Ami este leírhatatlan, az a csillagos ég. Itt sok helyen nincs semmilyen világítás – közvilágítás sehol nincs – és ha felhőtlen az égbolt, hihetetlen látványban lehet részünk.
Gokyo
A Gokyo Ri különlegessége, hogy 4800 méteren kristálytiszta tavak várnak minket magában a Gokyo térségben. A RI egyébként csúcsot jelent nepáli nyelven, tehát ezek fölött a tavak fölött még húzódik egy hegycsúcs, mely kicsivel 5300 méter fölé nyúl. Tehát mikor felcaplattunk 4800 méterig, még egyetlen hegycsúcsot sem igazán másztunk meg – na jó egyet igen, tévedésből –.
A kilátás leírhatatlan a Gokyo RI-ről. Érdemes ezt is reggel megmászni, mivel akkor a legtisztább az égbolt. A csúcsról látszik az Mount Everest, és jónéhány 7000 feletti hegycsúcs. Bár nincs növényzet, a táj mégsem mondható egyhangúnak, vagy kopárnak, számtalanszor csodálkoztunk, rá milyen szép a világ. A csúcsok gyakran a felhők felett folytatódnak, mintha ott már a Görög istenek birodalma folytatódna.
Mikor mi túráztunk végig esőt ígértek, de a gyakorlatban nem ez történt. Azt hiszem, hatalmas szerencsénk volt az időjárással. Csak visszafelé kezdett el esni az eső. Az előrejelzés elég pontatlan ezen a szakaszon. Minden esetre a visszafelé útra már a helyiek is csapadékra gyanakodtak, ezért a tervezettnél 2 nappal gyorsabban teljesítettük a távot. Szerintem rohanás volt, viszont megérte: maradt időnk a fővárost is megismerni és így még jobb képet alkotni Nepálról!
