Az akklimatizációs túrákról
Magyarországi hegyek
Magyarországon nincsenek hegyek. Először Erdélyben hallottam ezt egy lánytól. Nagy megrökönyödéssel fogadtam, na gondoltam magamban jössz te még a Csóványosra velem hegynek felfelé! De mikor Nepál után olvasgattam rájöttem, hogy sajnos nagyrészt igaza volt. A nálunk lévő magaslatok – erről az egyik kedvenc filmem jut eszembe: ,,az angol aki dombra ment fel és hegyről jött le” címmel – megmászása csak a jóformán csak fizikai kondíciód függvénye. Itt egy-egy hegy megmászása önmagában nagyobb felkészülést nem igényel. A magashegyi túrázás azonban egyáltalán nem ilyen.
A magashegyi túrákról
Ennek egyik fő oka a nagy magasságkülönbségek illetve az akklimatizáció. A magashegyi túrázásnak is megvannak a szépségei és veszélyei egyaránt. Szépsége leginkább a táj persze, veszélye pedig a hegyi betegség. Utóbbi a leírások alapján nem gyerekjáték. Jellemzője a fejfájás, a szédülés. Az ember torka, szája kiszárad, hatalmas mennyiségű vizet és energiát kell bevinni a szervezetbe. A kevés oxigén miatt álmatlanság állhat elő, ami jelentősen rontja a kondíciónkat. Olvastam / hallottam olyan ismert hegymászók elbeszéléseiről akik azt mondták egy komolyabb mászásuk alatt 8 liter vizet ittak meg. Tehát a szervezetet fokozatosan lehet csak hozzászoktatni ezekhez a magasságokhoz.
Alaposan gondoljuk meg merre szeretnénk túrázni illetve hegyet mászni. A szakirodalom szerint 3000 méter felett nekünk európaiknak nem ajánlatos 600 méternél többet emelkedni egy nap. Ezt hívják Buhl féle akklimatizációnak. Ma már nem ezt szokták használni. Hermann Buhl 33 évesen halt meg, szóval ez sem túl biztató. Viszont ez az úriember volt az, aki először mászta meg a Nanga Parbatot. (8125m), mégpedig egyedül. Tenzing könyvében azt írja ez a hegy követelt a legtöbb emberéletet a világon és sokkal keményebb terepet jelent, mint az Everest.
Azonban ma már sietnek az emberek. A legtöbb túraútvonalon amit a neten láttam ennél jelentősebb magasságkülönbségeket szoktak megtenni. A leggyakrabban használt módszer lényege, hogy kb 3000-3500 méterig normál tempóban feltúrázunk, majd ott beiktatunk egy akklimatizációs nap helyett akklimatizációs túrát tartunk: amikor a környező kisebb csúcsokat megmásszuk ugyan, de estére visszatérünk 3000 körüli magasságba. Így a szervezett könnyebben fel tudja dolgozni a nagy tengerszint feletti magasságot. Ezáltal a következőkben egy nap többet is lehet felmenni 600 méternél. Majd kiderül a gyakorlatban…
Minden esetre magashegyi túráknál kiemelten fontos hogy folyamatos folyadék illetve energia bevitel legyen. Hasznos lehet a Camalbak, és folyamatosan mogyorót, müzliszeletet vagy valami magas energiaértékű élelmiszert kell rágcsálni. Az izotóniás italok sem megvetendőek, azonban ezekkel nagyon kell vigyázni, mert 2l-nél több biztosan nem fogyasztható belőle. Tehát ez önmagában még nem elegendő.
