A Kathmandui Hostel

Érkezés

Mint már írtam, kicsit problémásan kezdődött ez a Kathmandu. 2 körül szálltunk ki a Taxiból. Nem a legbölcsebb dolog éjjel megérkezni egy távoli országba. Nem ismersz ott semmit, sötét van, minden zárva. Aztán találkozhattunk a Hostel tulajával, aki még véletlen sem nézett soha a szemünkbe. Ez egy európai számára, egy idegen országban, egy sötét bőrű alaktól, éjjel fél kettő körül ráadásul egy hangulatos kis sikátorban nem volt valami biztató. De nem volt mit tenni.

Hostelünk a Mountain Peace Guest House volt, ami a belvárosban van. Itt azért kicsit máshogy fest a Deák Ferenc tér… A honlapja alapján nem is olyan rossz a hely. Mikor megláttam viszont azt gondoltam: életemben ilyen rossz helyen még nem aludtam.  De most ez is megtörtént. A Taxi kérdést nem sikerült megoldani, jöjjön a másik probléma: a pénzváltó.

A Hostel és környéke

Mivel Nepálon kívül beszerezhetetlen a nepáli rúpia, a repterek pedig nem a korrekt valuta árfolyamokról híresek, még mindig csak dollárunk volt. Megkérdeztük a Hosteles embert tud-e valami megoldást a pénzváltásunkra.  Azt felelte, hogy már nincs nyitva pénzváltó, de mennyit szeretnénk váltani? Na azért, ez az az információ, amit nem szívesen kötsz egy idegen orrára: mennyi pénz van nálad? Végül csak kiböktünk egy összeget, ami a nepáli GDP-t tekintve, valószínűleg ott egy 2 évi fizetéssel ért fel.

Azt mondta a fickó, holnap reggelre megpróbál szerezni pénzt, el kell intéznie pár telefont. Mi közöltük, hogy legkésőbb 7kor el szeretnénk indulni, szóval olyan korán már meglesz? Meg, persze! Felpakoltunk a szobába. Majd arra jutottunk körbenézünk a városban, hátha mégis találunk más megoldást.

A Hostel környékékén nem volt nyitva semmi. Az utcák annyira szélesek, hogy egy trabant éppen elfért volna rajta. Persze ez nem gyalogút volt. Itt közlekedett minden: gyalogos, bringás, tehén, kisbusz. Éjjel viszont a város roppant mód kihalt. A földrengés után összedőlt épületek, sikátorok, nem voltak túl bizalomgerjesztőek, ezért egy rövid séta után vissza is indultunk a hostelbe.

Mire visszaértünk a tulaj már lezárta a hostel bejáratát. Felkeltettük. Nehéz leírni egy ilyen helyet. Világítás alig volt, inkább csak félhomály. A lépcső alatt falból ömlött a víz. Több háznál is láttunk ilyet a környéken. Valószínűleg még a földrengés következménye. Mikor átmentünk az előszobán láttuk, hogy nem csak a hosteles, de még néhány másik nepáli figura is ott alszik a kanapén.

A szobák borzasztó koszosak voltak. Kimentem zuhanyozni, ott is csak halvány fény volt. Csak később láttuk, hogy a víz, ami a csapból folyt sárga színű volt. Fogat mosni sem mertem volna benne. Szerencsére a katari reptérről még hoztam némi ásványvizet magammal, na és persze ott vannak a klórtabletták. Ez akkor is minősíthetetlen. Visszamentem a szobába, bízva abban, hogy a fürdéstől inkább tisztább nem pedig mocskosabb lettem.

A szobában leszedtem a takarót, mert még világosban sem tudtam volna megállapítani a huzat színét vagy mintáját. A párna alatt bogarak randalíroztak, igyekeztem elkergetni őket. Az ablak rácsos volt, de az üveg semmit sem hangszigetelt. Folyamatosan hallottam az ömlő vizet a szomszéd házakból, és néha egy-egy nepáli susmorgást. Azt hittem el se fogok aludni, de az élmények és a repülőút megtette hatását. Kemény 4 óra alvás után fel is kelhettünk. Frissen, üdén, mintha le se feküdtünk volna.

[btn type=”link” link=”http://herfli.hu/indulas-a-hegyekbe-yeti-airlines/”]Folytatás…[/btn]