Nagyvárad – 2016

Tehát végül eljutottam Nagyváradra is, vagy ahogy ők hívják Oradea-ba. Számomra kicsit úgy tűnt Nagyvárad csak azért tartozik Romániához, hogy ne Magyarországhoz tartozzon. Ez a település Debrecentől olyan 1 órára lehet, a határtól talán fél.

Itt még annyira érződik a magyar kultúra, hogy szinte mindenki beszél magyarul. Az éttermek, cukrászdák többségében értik a magyar nyelvet, még olyan románt is hallottam, aki megtanult magyarul. A város nagyon szép, tele régi, már felújított épülettel és templommal. Akad egy vár is, bár az szerintem nem volt nagy szám.

Városnézés

A főtér nagyon látványos. Gyönyörű szép épületek, mintha tegnap építették volna őket. A legszebb persze az önkormányzat épülete, egy hatalmas toronyórával. A toronyra fel is lehet menni, korához híven nincs benne lift. Ami viszont roppant mód elnyerte tetszésemet az ez a szöveg volt:

level

A céhek kora mindig vonzott, és ez most sem változott meg. A kedvenc sorom:

…jelen levelünket kiadjuk, s őt mindenkinek mint szorgalmas és becsületes embert ajánljuk.”

Azt hiszem a 21. század munkaadói pont ilyen diplomát keresnek: szorgalmasan és becsületesen tanult, ezért meleg szívvel ajánljuk. Ehelyett most valami ilyesmi áll a diplomán: kiváló. És annyira ismernek téged, hogy ha szerencséd van, jól írják le a nevedet 🙂

Szóval a toronyba érdemes elnézni egyrészt a kilátás, másrészt a magyar történelem számos emléke miatt. Mert természetesen, amikor még ez a torony épült, ez magyar történelem volt. De egyébként ez csak minket magyarokat érint ilyen keservesen, az ott élők pont ugyanúgy fogadják a magyarokat, mint nálunk vidéken.

Képek:


Tagged:


Copyright © Doma - 2017