Chamonix – Mt. Blanc környéke

Sziasztok! Itt vagyok az olasz történet folytatásával. Ugyanis a terv az volt, hogy pár napig túrázunk a Gran Paradiso nemzeti parkban, majd megyünk tovább Franciaországba, ahol Chamonix-ban folytatjuk a túrázást. Az első merénylet ott kezdődött, hogy Andrew haverom egyik este nekem szegezte a kérdést: nem maradhatnánk itt, a Gran Paradiso környékén? Igazából ő már nem akar túrázni, feltörte a lábát a bakancs és neki kényelmes itt is… Hát ez egy elég gyenge próbálkozás volt. Ugyanis a kisebb hegyekre már feljutottunk, a nagyobbakhoz pedig már 1 nap nem lett volna elegendő, én pedig túrázni akartam. Úgyhogy most végre a sarkamra álltam és közöltem, hogy NEM. Szerintem nem jártunk rosszul.

Másnap elindultunk a Chamonix felé. Hogy átérjünk Franciaországba a Mt. Blanc alagúton keresztül vitt az utunk. Erről előre is tudtam, hogy mocsok drága lesz, de csak mikor odaértünk tudtuk meg a pontos összeget. Szóval 44 euró / autó az egyszeri áthaladási díj. Attól kezdve, hogy behajtottunk, addig, hogy kiértünk, mindent felvettem videóra. Legbelül reméltem, hogy ennyi pénzért legalább egy tűzijáték és/vagy lézershow fog fogadni az alagút belsejében. Mindenkit ki kell ábrándítsak, nem… Pont ugyanolyan, mint az összes többi alagút, kivéve, hogy ez 12 km hosszú…

Magyarok Franciaországban!

Nagyjából délre átértünk Chamonix-ba. A két hely egyébként kb. 2 óra autóval. Chamonix, mint helyben kiderült tele van kempinggel. A városka nagyjából 400 méterrel alacsonyabban fekszik, mint korábbi kempingünk volt. Ez nem tűnik soknak, azonban a hőmérsékleten egyből megérezte az ember. Egy nagyságrenddel kényelmesebb volt itt elszenderedni, még akkor is, ha a környéken egyetlen bolt sincs, ahol vacsorára bukkannánk. Mikor beértünk a kempingbe egy idős hölgy fogadott minket, igencsak szerény angollal. Miközben a recepcióra vezetett minket kiderült, hogy egyébként tud magyarul. Aztán kiderült, hogy az ura – a köztük lévő kapcsolatot csak feltételezem -, Békéscsabán született, és magyar. Na nem tudom, hogy ki próbált már olyan magyarral társalogni, aki nagyjából 50 éve nem járt otthon, de most közlöm, hogy roppant mókás. Az úr nagyon idős volt, hihetetlen dialektusban és roppant fukar módon beszélt. Nagyjából ilyet kell elképzelni:

– Miért jöttek ide az urak?
– Túrázni jöttünk.
– Az baj.
– Elnézést? Azt hittem ez egy túraparadicsom.
– Meg fognak izzadni…

Szóval a bácsi megfogta a lényeget. Viszont a rövid ismerkedés után már el is kezdte mesélni, hogy milyen túraútvonalak vannak. Az elsőhöz, amit ajánlott el kellett menni a Svájci határig. Azt kihagynánk, köszönjük… A második azonban a közelből indul. A bácsi saját kezével rajzolt térképen mutatta meg, hogy kell oda jutni. A hely neve ,,La Jonction”. Az egész olyan volt, mintha kincset keresnénk. Egy minden léptéket nélkülöző térkép, melyen a kanyargó folyó mellett felvisz az út egy hegyre, bizonyos utakat már nem használnak, megint másikat igen. Viszont a bácsi szerint La Jonction csodálatos. ,, olyan, hogy mikor egy Chamonix-i ember felmegy oda (4 perc gondolkodás…) még ő is leül (ismét szünet) és elcsodálkozik fél- egy órát….” Nagyon-nagyon lassan beszélt, mintha aznapra már semmi dolga sem lenne. A fél-egy órát pedig olyan hangsúllyal ejtette ki, mintha valamiféle törvényszerűségre hívná fel a figyelmünket. Ez a minimum. Ha feljutunk oda, ne merjünk fél óránál kevesebbet ott tölteni, mert baj lesz.

A kemping és környéke

Nos ezek után kaptunk egy fénymásolt térképet a bácsitól, és elindultunk sátorhelyet keresni. Csodálatos kemping volt ez is. Minden sátorhely bokrokkal elkülönítve, pázsittal a Mt. Blanc hegység alatt. Az egész olyan festői volt. Felállítottuk a sátrat és elindultunk valami élelemért. Mondhatjuk, hogy nem találtunk 🙂 Az első két étterem, amibe beköszöntünk, épp zárva volt. Itt is délben lehet enni, meg este. Végül találtunk egy helyet, ahol már szintén nem volt szakács ugyan, de nem csak szendvicset tudtak felszolgálni, hanem a menüből is maradt. A menü valami salátaféleségből állt, egy kevés tésztából, és egy almatortából. Ehető volt, csak nem két éhes ember számára, de jobb híján beértük ennyivel.

Ezek után még visszatértünk a sátrunkhoz és sétáltunk egy kört a faluban. Gyönyörű szép hely ez a Chamonix, mindenkinek ajánlom. Tele hangulatos házzal, kempinggel, heggyel és jó levegővel. Ennyi volt mára, most igyekszem megint gyakrabban kiírni magamból mindent. Legközelebb pedig jövök a túra beszámolóval, ahol tényleg fél egy órát le kell ülni nézelődni :))


Tagged: ,


Copyright © Doma - 2017