1 nap Dohán a Qatar Airways jóvoltából

Épp rájöttem, hogy kimaradt egy rendkívül hasznos poszt. Mégpedig az, hogy is jöttem vissza Nepálból és hogy kaptam ingyen katari szállást egy öt csillagos hotelben. Ugyanis ahogy az odautam, a visszaút is rengeteg izgalmat rejtett magában. Elhagyni Kathmandut bevallom nem volt épp ellenemre. Nagyjából 2 hetet töltöttem Nepálban, amit semmiért se adnék, de két hét elég is volt. Nem bántam, hogy visszatérek egy olyan országba, ahol az elektromosság már nem teljesen az ördögtől való.

Kitaláltam, hogy visszafelé bizony benézek Katar-ba, és az újabb reptéri éjszakázás helyett megnézem Dohát. Ahogy leszállt a repcsink célba is vettem a kijáratot. A rendkívül laza security check után, láttam egy feliratot: “transit hotel”. Azt gondoltam hasznos volna egy szállás, mert éjjel 3 körül az ember meg szokta unni a bezárt üzletek kirakatait bámulni, és szívesen megy valahová aludni. Megkérdezem hát, hogy megy ez.

Út a Transit Hotelbe

Itt először elkérték a repjegyem, útlevelemet, stb. Majd leültettek, hogy várakozzak ott. Pénzről, szállásról, vízumról szó sem esett. Több, mint fél órát várakoztam, mire sebes léptekben odasietett egy másik kisasszony, kezében az iratokkal. Mikor hozzám ért elhadarta – tipikus reptéri angol, még véletlenül se értsem –, hogy ez és ez a hotel, a szoba kártyáját ők nyomtatják ki, itt és itt lesz, már várnak ránk – Rothschild báróval utaztunk – a kijáratnál, minden rendben van. Majd mielőtt annyit mondtam volna, hogy köszönöm, elszelelt.

Valójában nem értettem semmit. Mennyibe kerül? Kik várnak rám? És honnan kéne ismernem Dohát. Nagyjából 2 órás sor következett az útlevél ellenőrzéshez. Beálltam, és gondolkoztam. Utánaolvastam a telefonomon ennek a transit hotelnek. A weboldalukon nagyjából annyi állt, hogy vagy ingyenes vagy nem… És hogy érdeklődj a reptéren jogosult vagy-e rá – egyébként nagyjából az jogosult, akinek az átszállási ideje 8 és 24 óra között van -. Az odaút során egy svéd lánnyal beszélgettünk, aki azt mondta, hogy ingyenes. Ki tudja… Aztán bejutottam az országba. Se vízum, se semmi… Na mondom remek, majd biztos hozzácsapják a szállodai csekkhez.

Kint már lóbálták is a nevemet egy táblán. Ejjha! Odamentem. Egy fiatal nő igazított útba, miközben elkísért egy kocsi felé. Szintén csak annyit mondott, hogy majd ők elvisznek, minden rendben van. Itt már kicsit aggódtam, hogy azt hiszik valami arab sejk fia vagyok inkognitóban… A kocsi elvitt a szállodáig. Kiszálltunk, mindenfelé pálmafák, mint Hawai-n. Kint hihetetlen hőség volt, nem nézelődtem sokat, bementem. A recepciós leültetett, amíg adminisztrált. Én túra bakancsban, körülöttem a fehér ruhás sejkek… A falakon szintén arab olajmágnások képei. Elég feszélyezetten éreztem magamat.

Oryx Rotana Hotel

A hölgy pár perc múlva visszajött, és már adta volna is oda a kártyákat, mikor közbevágtam: mennyibe kerül ez? Gondolom azt válaszolta, hogy semmibe, a légitársaság fizeti, de közben elhadart még egy csomó információt, hogy még adnak valami pénzt is pluszban, meg hogy a hotelben 18 étterem van, de van kettő, amiben nem használható fel, stb, stb stb. Ezután kezdtem magamhoz térni, bár a távozásig nem voltam benne biztos, hogy ingyen lesz. Végül a Jazz Club 2000 Ft-os sörét leszámítva minden ingyen volt.

A reggeli valamivel többe került, mint a fogyasztásunk, de biztosítottak róla, hogy nem fogják felszámolni a többletet. Ilyen svédasztalt még soha nem láttam. Na nem mintha minden reggel 5 csillagos szállodákban reggeliznék. Nem csak a szokásos ételek voltak, hanem indiai konyha, ételkülönlegességek, dinnyelé 🙂 Amit csak el tudsz képzelni! Egyébként reggeli ébresztőt is kapsz, hogy elérd a gépet. Ingyenes a medence használat, és a reptérről hoznak visznek, ezzel garantálva, hogy eléred a géped.

Nem kellett vízumot sem fizetni, és pár ezer forinttért eltaxiztam a belvárosba is. Ahol este is 40 fok volt, senki sem járt az utcán, és 1 órát sem lehetett kint megmaradni, nem hogy hajnali 3-ig. A lehető legjobb ötlet olt ez a transit hotel.

Doha

Ez a Doha valójában egy második Dubai nincs is messze a kettő egymástól, az éghajlat is megegyezik. Októberben élhetetlen a város. Még a taxikban is légkondi volt, buszokat nem is igazán láttunk.

A város még most épül. Elzavarták a tevéket és jöhetnek a felhőkarcolók. Járda csak kevés helyen van, viszont a bevásárló központ árait tekintve nem volt sokkoló. Lehet Katarban nincs ÁFA 🙂 Egyébként, most hogy belegondoltam, utána is néztem itt. Tényleg nincs náluk ÁFA, sem gépjármű adó és a kábel tv is ingyenes. Egy kicsit más világ.

Egyébként a város nem is olyan hatalmas szám, legalábbis októberben semmiképp. Van néhány felhőkarcoló, egy hatalmas bevásárlóközpont, de a parkokban éjjel sem lehet megmaradni a hőségtől.

Legközelebb márciusban akartam ott vendégeskedni, azonban nem jártam sikerrel. Erről itt olvashatsz.