Késés, rohanás, repülés

Utolsó nap. Úgy döntöttünk még körbe nézünk az Isztambuli bazárban. Reggel még kinyomtattuk a boarding pass-t a hostelben – amiért nem számoltak fel pénzt -, aztán irány a város. A gépünk 19:25kor száll fel, szóval tömérdek időnk van. Mivel tudtuk, hosszú 10 óránk lesz a  katari reptéren úgy döntöttünk még eszünk előtte egy jót.

Kicsit elszórakoztuk az időt. Fél 5 körül értünk vissza a Hostelbe és egyből elindultunk a villamos felé. Egész úton néztük az óránkat. Emlékeztünk mi, hogy elég sok idő volt a reptértől a Hostelig, de pontosan mennyi? Itt nem működik a google maps útvonaltervezése a tömegközlekedésre… Hát mentünk, amilyen gyorsan csak lehet. A buszt leszámítva minden egyből jött. És a shuttlet egész jó időben elértük, még reméltük, hogy 18:40-re odaérhetünk.

25 kilós kézipoggyász

A Shuttle több mint 1 órát ment… úgy éreztük soha nem fogunk odaérni. De 18:50re csak odaértünk. Nos a Boarding már fél órája nyitott, de még reménykedünk, hogy beleférünk az 1 órába. Isztambulba menet a security check egy vicc volt. Talán szerencsénk lesz. Hát a reptérre menet már nem így volt. Hatalmas a sorba álltunk be. De lement 10-15 perc alatt. Annyira későn értünk oda, hogy a poggyászleadás már befejeződött. Na nem mintha lett volna időnk azért is sorba állni. Megláttuk, hogy mekkora sor áll az útlevél pecsétnél, és vittük az összes cuccunkat magunkkal.

Aztán a második security check. Na itt azért már kicsit kezdtük elveszteni a reményt. Nem volt egyszerű… azért a 25 kg-os túrazsákot kézipoggyászként felvinni… Csak példaképp: az enyémben ott lapult 2 kés, egy kanálgép, és még ki tudja mi minden. Mindig ki akartam próbálni mit vesznek észre egy ilyen ellenőrzés alkalmával, de sosem gondoltam, hogy erre sor fog kerülni. Nos 3x nézték át a poggyászomat, mire mondták, hogy kés van benne… Nagy levegő, majd kivettem a tetejéből a svájci bicskát, amit édesapám a 18. születésnapomra ajándékozott nekem. Ismét szeretném megköszönni és sajnálom, hogy elvesztettem. A jó hír, hogy ezt követően tovább engedtek. Én egy késsel, haverom két túrabottal… nem is hittem a szememnek. Szóval security check 4 ever.

Qatar Airlines

19:20kor léptük át a második checket, 5 perccel felszállás előtt. Mondanom se kell nem a Duty Free shopba vezetett az első utunk. Minden erőnkkel futottunk a 25 kilós zsákokkal a gép felé. Mikor odaértünk pont a nevünket kiáltották. Megjöttünk. Úr isten hogy nézhettünk ki! Mindketten ziláltan, izzadtan, zsákokkal mindennel. Odaadtuk a beszállónkat – még jegyet sem tudtunk nyomtatni ugye – mikor egy úr angolul azt mondta, nyugodjanak meg, velem fognak felszállni a gépre.

Külön küldtek értünk buszt. A csomagunkat még mindig vittük magunkkal, a repülőre szállás előtt két férfi fogadott minket és külön rakták be a csomagokat a gépbe. Mi pedig felszállhatunk. Megkerestem a helyem, az ablak mellé szólt, de ott már ültek. Olyan zavart helyzet volt, hogy inkább nem is tettem szóvá a mellettem ülő Arabnak.

Elértük a gépet, most már nincs kétség. Úton Nepálba.