Hogyan menjünk világgá!? A backpacker könyv
Úgy döntöttem megírom a saját kritikámat Vigh Bori: Hogyan menjünk világgá című könyvéről, még most gyorsan, amíg friss az élmény. Saját könyvet egyébként itt tudtok beszerezni. A könyv reklámja szerintem eléggé jól sikerült. Volt rádió interjú, dedikálás, meg minden, ami kasszasikerhez szükséges. Olvasni is egy élmény volt, szinte minden ember furán nézett rám a metrón, mikor elolvasták a kezemben tartott könyv címét. A vonaton egy kalauz meg is kérdezte, hogy akkor most engem elküldtek, vagy én mondtam fel? – Tessék?! A lényeg, hogy valahogy az egész boritó, cím, megjelenés olyan megkapó és figyelem felkeltő lett, amilyet kevés könyvnél tapasztalunk. Most viszont nézzük milyen valójában a könyv! Érdemes-e elolvasni, vagy csak ajándékba vegyük meg?
Blog vs Könyv
Bori feltette a lécet a backpacker.hu-val. Egy nagyon olvasmányos és érdekes blogot szerkeszt, ami egyre növekvő rajongótáborral büszkélkedik. Mikor először hallottam, hogy könyvet ír – annak ellenére, hogy nagyon örültem -, bevallom nem tudtam hová tenni a dolgot… Most akkor ez az évek során összegyűlt blogbejegyzések egy gyűjteménye lesz, vagy egy teljesen különálló mű? Kinek szól, azoknak akik a blogot olvassák, vagy pont azoknak, akik még sosem találkoztak a backpacker.hu-val?
Most, hogy elolvastam azt merem mondani, hogy szuper lett. Könyvet írni roppant nehéz, és talán úgy még nehezebb is, ha blogod van. Miért mondom ezt? Azért, mert blogot totál máshogy kell írni, és több száz bejegyzés megírása után már kicsit abban élsz. Ráadásul mire a könyvírásba belekezdessz, a legtöbb élményedet már rég leírtad a blogodon. Akkor meg mi kerül majd a könyvbe? Nos nem mondom, Bori jól kitalálta mi kerül bele!
A könyv a blog nélkül is teljes, mégsem éreztem folyton azt, hogy igen, ezt a sztorit is olvastam már… erre a bejegyzésre is emlékszem… Én egy könyvtől sokkal, de sokkal többet várok el, mint egy blogtól és Bori könyve megállta a helyét. Nem, nem mondom, hogy életem könyve volt, sem azt, hogy most minden kérdésre választ kaptam, amit eddig az életemben kerestem, és a hideg sem futkosott a hátamon az első oldalak után… Ez persze nem azt jelenti, hogy neked sem fog, viszont azt mondom, hogy kicsit sem bántam meg, hogy elolvastam sőt!
Miről szól?
A cím csalóka, ez nem a Hogyan menjünk világgá rövidített lesz. Viszont jó lenne valahogy belőni a művet az életrajz – regény – ismeretterjesztő műfajok közé, hogy tudjuk mégis mi ez az egész, mit várhatunk tőle. Nos én azt gondolom, hogy kicsit ezek összessége. Hatalmas erénye a könyvnek, hogy nem száraz, sőt olvasmányos. Mindemellett igyekszik minden ismeretet összefoglalni az utazásról, megpróbál minden lehetőséget összeszedni, amid csak van, és amikről még nem is biztos, hogy hallottál. Ezeket pedig az író életútján keresztül mutatja be. Ilyen szempontból a mű szerintem hiánypótló, és rendkívüli.
A könyv hátulján (amit én egyébként soha nem olvasok el az utolsó oldal előtt) azt írják, hogy a könyv az utazóknak szól. Nos én ezt megcáfolnám. Azt mondom a könyv vége egyre inkább utazóknak szól, míg az eleje ugyre inkább minden ember számára érdekes. Az eleje ugyanis arról szól, hogyan fásulunk be nap, mint nap. Arról hányan szeretnének valamilyen életet élni (például utazó életet), kiszakadni a hétköznapokból, vagy irodai munkából és miért nem teszik mégsem? Ezekután arról, hogyan lehet ezen tudatosan változtatni. Számomra a könyvnek ez a része volt a legértékesebb. Ugyanezt látom én is az embereken, és szerintem ennek a problémának a megoldása az út a boldogság felé. Persze a második fele is hasznos. Ez utazási tippekről szól, arról hogyan lehet egyáltalán utazni. Én a tippek többségével már összefutottam az interneten. Nyilván aki most vág neki a témának, és egy jó összefoglalót keres az utazásról, akkor annak végre itt van a szent grál! Szóval olvassátok a blogomat, és olvassátok Bori új könyvét!
Üdv, Doma!
