Becske – NógrádSipek
Leutazás
2015 első kék túrájára a Becske Nógrádsipek szakaszt választottuk. Március 14-én vágtunk neki utunknak Pestről. A tömegközlekedés nem épp szerencsés Becske felé menet. A vonatok 4:30-kor illetve 5:00-kor indultak a Keletiből, amire inkább csak taxi-val lehetett volna kijutni. Ezután pedig 10:35-kor megy a következő vonat, mely azért már kicsit késő. Végül a buszt választottuk, de azzal sem nyertünk valami sokat (kb. 1 órát).
Az utazás egyébként mindig kellemes Nógrád felé. Becskéhez közeledvén számos szlovák ajkú szállt fel a buszunkra. A 12 székkel mögöttünk ülők is olyan hangerővel beszélgettek – félig szlovákul félig magyarul -, hogy mellettük még a busz motorját sem lehetett meghallani. Egyébként a nagyothalló asszonyok szlovák üvöltözése, leginkább valamiféle ősi nép volt kántálásához hasonlítható. Talán el is átkoztak minket, ki tudja. Minden esetre sokat tréfálkoztunk a buszon azon miről beszélgethetnek, illetve hogy milyen szavakra nincs szlovák megfelelő, mivel rendszerint felcsendültek magyar mondatrészek is.
1. nap:
Aggódtunk kicsit, mikor leérkeztünk mi lesz egyáltalán nyitva Becskén. Hol találunk kék pecsétet, stb. Végül szerencsénk volt, mert az a jó hírű kocsma amiben a pecsétünket őrizték, bár éppen felújítás alatt volt, az ott dolgozók még is szívesen rendelkezésünkre bocsájtották a stemplit.
Ezek után megkezdtük utunkat, többnyire rossz irányba. Végül egyenesbe értünk és irány a Szandavár. Pehjünkre az előző napokban alapos esőzéseknek volt kitéve a környék. De legalább mi már nem áztunk el. Viszont ismét hatalmas ködben túrázhattunk fel-alá. A vár környékéről biztos szép lett volna a kilátás tiszta időben. A romokon egy zászlót is találtunk, ami egy részt megnyugtató – az SMS-ek ellenére sem hagytuk el az országhatárt-, másrészt a köd kontra zászló eset miatt képeink többnyire a holdra szállást idézik fel.
Útközben csábító kis kocsmát találtunk: asszonybosszantó italbolt névvel. Sajnos kívülről úgy tűnt a hely végleg bezárt, de a tábla legalább még őrzi régi fényét.
Nap végére Cserhátsurányban is értünk, ahol a Flamingó Espressó nevű helyen szálltunk meg, azt hiszem 3000 Ft/ fő áron. Egyébként a szállás minden tekintetben megfelelő volt, hatalmas tetőtéri szobával.
Sajnos egyetlen csárdára sem leltünk a környéken, így hát éhen maradtunk. Viszont a szállásunkon – presszó lévén – zárásig eliszogattunk a helyiek társaságában. Az árak a Pestiekhez képest feltűnően kedvezőek voltak, amiből következik, hogy a bevitt alkohol mennyiség és egész napos séta után igazán jól aludtunk.
2. nap:
A március 15.-e szépen elillant. Felkeltünk Cserhátsurányban, majd útnak is eredtünk. A faluban szép, gondosan rendben tartott vidéki templom áll. Majd egy boltra leltünk, ahol még a az ünnep-vasárnap sem okozott kihagyást a nyitvatartásban.
Az egész napos sétálást cseppet kalandossá tette a helyenként térdig érő sár. Egyébiránt viszont nem sok izgalmasba botlottunk. Kivéve persze egy fát, ami úgy gondolta lefelé nő…
Nógrádsipekre egy legelőn át érkeztünk. A villanypásztorok enyhén azt sugallták magán birtok, de mi bíztunk a kék jelzésben – mint már oly sokszor, most is hiába -. Ahogy bekeveredtünk a faluba az út szélén egy autócsodát szemléltünk meg. Úgy tűnt a tulaj a természetnek ajándékozta, pedig kiállításra való darabnak hat.
