Adlerweg, túra az osztrák alpokban
Rothschild barátommal arra jutottunk, a hosszú hétvégét bizony ki kell használni. 4 nap pedig pont elegendő idő egy túrára az osztrák alpokban. Most kicsit messzebb merészkedtünk kis hazánktól, mint a Rax és a Német határ közelébe Saint Johann-ba foglaltunk szállást, Tirolba. A városról itt írtam.
Szállásalternatívák
Mint mondtam csak St. Johannban találtunk szállást. Ez egy üdülő falu Kb 600 mèteren. Szerettünk volna fent a hegyen aludni. De sajnos a turistaházak egy része nehezen felkutatható a neten, nagyobb részükre pedig hónapokkal előbb érdemes szállást foglalni.
Pár vendégház az osztrák térképről:
Ahol érdemes lehet egyébként tájékozódni, az a wilderkaiser.info és a kitzalps.cc. Sajnos a sátorozást az osztrákok büntetik a hegyeken, de valószínűleg ez pont olyan, mint itthon. A hivatalos szervek tipikusan nem az erdőt járják èjelente. Szóval nem lehet nagy gond, ha nem illegális bevándorló az ember. Azonban mivel a Kaiserwilderen augusztus végén is hó volt, a sátrazás rossz idő esetén alaposan megfontolandó.
Adlerweg
Az adlerweg arrol kapta a nevét, hogy az út formáját tekintve – vki szerint – egy sasra hasonlít. Kicsit olyan azért ez, mint a csillagképek. Aki nem érti mire gondolok, annak figyelmébe ajánlom a – két csillagból álló- vadászkutyák, eredeti nevén Canes Venatici csillagképet. Szóval a sason indultunk el, ami már a rómaiaknál is a győzelem jelképe volt. Útvonalunk: St. Johann – Gaudeamus Hütte.
Nem indult valami barátságosan a nap. Reggel meghúztam a combom, eléggé fájt. Sajnos az idő sem a mi vitorlánkba hajtotta a szelet vagy mi. Hatalmas köd, többször eleredt az eső is. De legalább hideg, az nem volt. Ahogy kiértünk St. Johannból már látszott, hogy ez nem a szokványos kéktúra útvonalunk lesz. Gyakorlatilag csak felfelé vezetett az út. Bármelyik túraútvonalat választhattuk volna. Itt nem voltak lankás lejtők, csak meredekebbnél meredekebb útvonalak.
Most éreztem igazán: ezen a nyáron ellustultam. Ez bárkivel előfordulhat, azt hiszem jobb beismerni 🙂 A márciusi-októberi utakhoz szükséges anyagiak és szabadságok miatt egész nyáron – igazából szinte egész évben- dolgoztam. Nem maradt időm túrázni és ez már rögtön az út elején megmutatkozott. Minél nagyobb emelkedőhöz értünk annál jobban zakatolt a szívem, az a nagy. Néha a vádlim is görcsölt, eddig ilyen se volt. Életem során ez volt az első igazán megerőltető túrám.
Azt mondom megérte szenvedni. Először egy barlang mellett vezetett a turistaút, majd elértünk egy vízeséshez. Mellette a sziklamászók épp reggeli mászásukat kezdték. Idilli. A kilátásból még mit sem láttunk, de az első érdekességek kicsit jobb kedvre derítettek. Ahogy felfelé haladtunk, a felhők is szakadoztak – és már nem ránk-.
Bizonyára sok helyen lett volna gyönyörű kilátásban részünk ha 1 méternél messzebb is el lehet látni. De hát mi ködben szeretünk túrázni 😉 Sajnos a gigászi fotók közepette eltörött a vadonatúj fényképezőgépem. Ez azért kicsit kedvem szegte, de hát volt nincs. Kutyagoltunk tovább,a ködben. Az első hely, ahol megláttuk hol is vagyunk 1554 méteren volt. Tehát már csaknem 1000 métert tettünk meg felfelé. Remek kilátás várt minket.
Ezután még átsétáltunk a Gaudemu Hüttehez. Egy-két tanulságot tudtunk csak levonni a túrából. Az egyik, hogy totál összevissza vannak a jelzések az útvonalon. Van, hogy találkozol egy táblával, hogy 2 óra múlva a célodnál vagy, majd mész 1 órát és ugyanarra a célra 3 órát írnak. Szóval nem csak az állóképességed, de más emberek baromsága miatt se tudod pontosan honnan hova mennyi az út. Másik remek dolog, hogy itt a jelzések általában egyszínűek. A beleírt számok mutatják ugyanis, melyik úton jársz. Ezt a beleírást viszont rendszerint lefelejtik, ami nehezebbé teszik a tájékozódást.
Gaudemu Hütte egyébként remek szállás lett volna, ha nincs teltház. Mindösszesen 10 euróba kerül egy este fejenként. Mindemellett fent ébredsz a hegyen. Ezt csak az tudja milyen jó, aki már próbálta. A kaja viszont drága és pocsék. Szóval ezt is érdemes felmérni, ha oda készülünk.
