Iratkozzon fel email címével a Blogra

Adja meg email címét, hogy feliratkozzon a blogra és értesítést kapjon az új üzenetekről e-mailben.

Waitomo környéke – Német útitárs

Szóval visszajutottam a kihalt Aucklandbe. Viszonylag konkrét elképzeléseim voltak arról, mi a terv: irány DÉL. Viszont Aucklandből elég nehéz stoppolni. Nagy város, nem az a kisétálunk a főútig kategória… Szóval marad a busz (ami eddig nekem mindig drága volt)…. vagy! Ismét egy facebook bejegyzés jött szembe egy Linus nevű német srác épp Aucklandbe érkezett. Bérel egy autót, és már indul is körbe Új Zélandon. Nekem ez nagyon kapóra jött, írtam neki, megegyeztünk: beszállok a benzinbe, veszek egy sátrat, és együtt folytatjuk utunkat valameddig.

Sátor vásár

Új Zéland legnagyobb leárazásai az úgynevezett boxing daykor, esetleg azon a héten vannak  (ez a karácsonyi ajándék bontást jelöli). Szóval jó időpontnak tűnt venni egy sátrat az év elején. Persze jobb lett volna találni valakit, aki elutazik és potom pénzért szeretne megszabadulni a kemping cuccaitól, de ne legyünk telhetetlenek.

Egy napig nézegettem a sátrakat a Kathmanduban és a Bivouac outdoor üzletében. A Kathmanduban volt egy nagyon szép kis sátor, két személyes (egész tágas), de 4,7kg. Na az baromi nehéz. A Bivouac outdoor-ban a másik sátor duplájáért volt egy szintén két személyes (még senki se látta összeállítva), ami 2,8 kg. Oda vissza rohangáltam a boltokba, emelgettem őket, végül arra jutottam, legyen a drágább. Nem bántam meg, így is elég nehéz a zsákom 😀

Irány Waitomo

Linus be se jött Aucklandig (okos srác), hanem megszállt a reptér közelében, ezért nekem kellett alkalmazkodni, és hozzá eljutni. Elvileg csak egy metróval kellett volna végig menni… Hát 40 perc helyett az utam majd 3 órásra sikerült. Nem jön a metró, pótló van, nem jön a pótló. Az egészben a móka az volt, hogy miközben én lerágtam a körmeimet és folyamatosan magyarázkodtam megosztva GPS helyzetemet, a helyiek ezt annyira nyugodtan viselték, hogy csak nevetgéltek, mosolyogtak. Senki egy panaszt nem ejtett ki a száján. Új Zéland… 🙂

Minden esetre tényleg nem dőlt össze a világ. Odaértem (még ha késtem is egy fél napot).. És elindultunk Waitomo felé. Bámulatos az ember mennyi helyre el tud jutni egyetlen nap alatt, ha van egy jó terve és autója. Linusnak pedig mindkettő akadt, így én csak sodródtam az árral. Az első megálló a Hamilton Garden volt. Az volt az első igazán turistákkal tömött helyem Új Zélandon, meg is dícsértem Linust, hogy jó helyre hozott 😀 Minden esetre a park nagyon szép volt, sok növénnyel, kacsákkal. El lehetett sétálgatni.

Ezt követően leautókáztunk Waitomo-ig, ami már majdnem csodaország. Gyorsan lepakoltunk, megoldottuk a sátor felállításáak rejtélyét is (amiről egy kép nem volt mellékelve, arról se hogy néz ki). És már rohantunk is tovább. Linusnak 1,5 hónapja van bejárni Új Zélandot, és ő erre valamiféle küldetésként tekinthet, ugyanis annyi mindent igyekezett besűríteni egy napba, amennyt csak lehet… és mi fért még bele?

Mangapohue Natural Bridge

Ez a hely egy csoda volt. Egy hatalmas híd szerű képződmény benne egy patakkal (vagy csermellyel, de az tuti, hogy folyóvízről van szó). Nagyon kis rövid séta az autóúttól (egy tök menő híddal) még sem volt ott senki. Ahogy a Lélegzetelállítóan nagy csarnok, amin egy lépcsőn fel lehet sétálni, és mindenhonnan megcsodálni. Kicsit elgyönyörködtünk, nézelődtünk és indultunk is tovább.

 

Marokopa Falls

Mikor Linus azt mondta menjünk el egy vízeséshez, kicsit úgy voltam hát jóó. A héten láttam 3 vízesést.. Persze szeretem a vízeséseket, de ha folyton csak vízesést nézel eltűnik a varázs. szerintem ez a vízesés visszahozza ezt a varázst!!

A Marokopa Falls a legnagyobb vízesés, amit eddig láttam. Valami elképesztő minden méretében. Rengeteg víz zúdul le rajta. Ráadásul itt sem volt rajtunk kívül senki. (jó mondjuk elég esős nap volt). Szuper dzsungeles környezetben, mint valami mese. Nem lehetett betelni a látvánnyal, szóval mutatok is egy fotót. Hogy érzékeltessem a méretét én is odaálltam. Szóval lehet engem keresni (elég szerencsés a piros esőkabát) :))

Waitomo barlangok – Ruakuri Bushwalk

Na itt addig csodálkoztunk, amíg ránk esteledett. Gondolhatnánk, hogy ez egyenes utat jelent a sátorba, de nem Waitomo környékén, és biztos nem Linus társaságában. Ugyanis Waitomo egy dologról nagyon nevezetes a barlangjairól, és világító kukacairól. Bizony. Ilyen is van. Ez valami szentjánosbogárféle, csak nem bogár. Itt kukac van, és elég elképesztő. A barlangokban olyan, mintha csillagos lenne az ég, de olyan közel, hogy akár meg is érintheted. A bokrok közt pedig ilyen:

Sajnos magába a Waitomo barlangba én nem mentem be (75 dollár), még lehet visszatérek, és megcsinálom, de most elképesztően drágának ítéltem meg. Ráadásul sokan nem tudják, de van egy ingyenes séta is, a Ruakuri Bushwalk, ahol kint, és a barlangokban is (mivel ez átmegy jónéhány barlangon) láthatunk ilyen világító csodákat. Ezzel nagyon boldog voltam. Nem csak mert ingyen volt, de mivel nem vezetett a túra, akkor állsz meg amikor szeretnél, és annyit tökölsz a homályos fényképeiddel, ameddig akarsz. Aminek nálam ez lett az eredménye:

Szóval ez fért bele egy hosszú Új Zélandi napba. Remélem tetszett a bejegyzés, és már várjátok a következőt 😛



Copyright © Doma - 2018