Philadelphiai repülőtér

Philadelphia saját szemmel

Egy barátommal már majd egy éve tervezgettük rövid, Amerikai utunkat. Azt gondoltam ez majd könnyen kimozdít a mindennapok munkahelyi feladatrengetegéből. Az utazás nem volt épp ideális, erről itt írtam. Minden esetre én és Kevin Március 22-én sikeresen beléptünk Philadelphiába, ahol kígyózó sorok kivárása után a határőrök lecsekkoltak bennünket, majd alkalmasnak nyilvánítottak a belépésre.

 1. nap

Nem vagyok a városnézések feltétlen híve. Európa nagyvárosainak többsége hosszú távon olyan mint itthon. Egy-két napig – egyre inkább csökkenő lelkesedéssel – elnézegetem a szép épületeket, a munkába járó tömeget, vagy a külföldi boltokat, de végül megunom.  Philadelphia azonban merőben más volt. Az első pillanatban már látszott, ez nem Európa.

phildalphia-latkep

Na, de mitől más ez, mint az EU? Az első dolog, ami már a reptéren feltűnt, és aztán fokozatosan csak erősödött bennem, hogy az emberek szeretnek Amerikában élni. Mindenhol Amerikai zászló lobog. Magyarországról az utóbbi 10-20 évben eltűntek a magyar zászlók. Emlékszem kis koromban még minden nemzeti ünnepen zászló az összes ház falán. Mára valahogy sikerült teljesen lejáratni nemzetünk jelképeit.

Első napom olyasmi volt, mint Gullivernek az óriások szigetén. Itt minden hatalmas, de tényleg indokolatlanul nagy. A vasúti pályaudvarok belmagassága sokszorosa a Nyugatiénak vagy a Déliének. A gyorséttermekben ha kérsz egy hamburgert a közepes méretet is alig tudod megenni.

Egyik nap New York-ban rendeltem egy menüt, egy ilyen sarki kifőzdében – a kifőzde azért túlzás, leginkább csak csirke volt, meg rizs -. Nagyjából 10 dollárért akkora adagot hoztak ki, hogy az egy jól szituált családnak is sok lett volna, salátával, literes üdítővel, mártásokkal.

 

Az amerikai boltok rémtörténete

Az első este betértem egy boltba. Erre én még nem voltam felkészülve. Amerikában a zöldség luxuscikk, szinte fellelhetetlen. A boltokban körbe csak hűtőszekrények, középen pedig gyorskész ételek vannak. Ami viszont tetszett, hogy szinte minden boltban van egy pult, ahol szendvicseket rendelhetsz. A hentespult se nagyon népszerű… tehát nincs.

Az árak nem épp a tőkeerős magyar forinthoz vannak igazítva. A legsokkolóbb a Lengyelországból importált ásványvíz 2-3 dollár – fél liter. Érdekesség, hogy Amerikában nincs cukor sem.  Egyszerűen se cukornád se cukorrépa termesztéssel nem foglalkoznak. Ezért a kukoricából nyernek valamiféle édesítőszert, ami éhségérzetet okoz. Alapjába véve egyébként nem sok kövér emberrel találkoztam, valamivel többel mint itthon. Viszont akik kövérek voltak, azok extrémen voltak azok.

Csokoládét is Európából érdemes vinni. Először csak azt éreztem, hogy az itthon is fellelhető KitKat kint teljesen más ízű. Csak később tudtam meg, hogy Amerikában nincs szabályozva a csokoládék kakaótartalma. Ezért az íze is elég más. Tehát összességében kiestek az otthon készített reggelik, vacsorák, és ebédek. Komolyan mondom nem tudom mit esznek otthon az emberek…

Philadelphia varázsa

Folyóra néző Kilátás Holiday innsSokan tudják, hogy ebben a városban írták alá a függetlenségi nyilatkozatot. Ám mivel a Rocky sokkal népszerűbb film volt a Nemzet Aranyánál ezért legalább annyian keresik a Rocky szobrot, és művészeti múzeumot – melynek lépcsőjén a filmen Stalone felfutott – , mint az Independence Hallt . Ez tényleg Amerika!

Mi Old City-ben laktunk a Holiday Inn Express egyik szállodájában. Csak ajánlani tudom. Mindenhez közel van. Nem mondanám túl olcsónak, de kényelmes szobák voltak, folyóra néző ablakkal. És még a reggeli is egész ehető volt – persze inkább csak a New York-ihoz képest -.

A közlekedés Philadelphiában borzasztó kaotikus. Biztos sokan láttunk már vidéki vonatállomást. Egyre kevesebb ilyen van itthon az EU támogatások óta, de azért a legtöbben még emlékszünk. Gyakran nehéz ott eldönteni, miért nem haladunk. Várunk valamire, vagy ez most tényleg egy megálló. Nos, itt valami ilyen volt a buszmegálló. Az ember akkor találta meg, ha épp ott állt egy busz, de akkor sem mindig. Gyűjtők kedvéért fotóztam egy buszvégállomást.

buszvegallomas

Buszvégállomás Phildalphiában

 

A város központjában két épületet is ajánlott megnézni. Az egyik a City Hall, aminek mókás, de a belső udvarába áll meg a metró. A másik egy mellette lévő szabadkőműves templom. A templomban a rend vezetői mind külön csarnokot építettek az általuk szimpatikusnak vélt ország stílusjegyeit felhasználva. Ezért a templom minden szobája teljesen eltérő. Mintha vagy 10 templomban lennél egyszerre. Van Egyiptomi, Görög, Spanyol, stb hatást keltő csarnok. Amerika tele van lemásolt épületekkel, de mégis lenyűgöző. Mintha egy helyen látnád az összes ókori szobrot, barok épületet, és persze modern felhőkarcolót. Ráadásul mivel az épületek maximum 100-200 évesek, mindet kifogástalan állapotban.

lebego-lepcso-city-hall

A City Hall számos érdekessége közül most csak egyet emelnék ki. Az egyik a lebegő lépcsők. Erre az Amerikában több helyen is fellelhető megoldásra Kevin barátom hívta fel a figyelmemet. Ezek olyan lépcsők, amiknek nincs alátámasztása. Irtózatos súlyú márványcsigalépcső vezet fel, egyetlen alsó merevítés nélkül. Tisztára, mint a Harry Potterben

 

Végül említettem, hogy Amerikában minden hatalmas? Példának okáért kénytelen voltam képet csinálni a Broad Streetről, ami Amerika leghosszabb egyenes utcája. Nos ez az “utca” több, mint 12 mérföld (pontosan 20.1 km) hosszú. Itt már teljesen más fogalmat nyer, az egy utcában lakunk kifejezés…

Broad Street - Philadelphia



Copyright © Doma - 2017