Variálás, kompromisszumok, társasutazás

Nem találjátok ki mi történt, ezért elmondom. Meséltem, hogy a következő utam Francia és Olaszországba visz, amit eredetileg egy barátommal terveztem, aztán egyedül. Végül egy nagyon jó barátom azt mondta, ő pont akkor veszi ki a szabadságát és szívesen velem tartana. Nagy volt a kísértés, miért is mondtam volna nemet! Gyere!

Repülő vs. autó

Ezek után megosztottam vele is, mint az előző jelöltemmel a túratervet. A tervben le volt írva, hogy az első X napot itt töltjük, a második X napot ott. Ki voltak gyűjtve a buszjegyek, repülők amiket foglalni érdemes, minden szépen összeszedve. A haverom, nevezzük Andrew-nak, azt ajánlotta menjünk inkább kocsival! Én kicsit tartottam kicsit ettől, mondtam neki, hogy azért megyek ide, hogy olcsóbb legyen. Visszafelé van ingyen fuvarom, azt meg tudom spórolni. A repülőm olyan 40 lett volna poggyásszal mindennel, a buszok, stb még egy olyan 10es, szóval 50 körül jó lenne kihozni. Aztán számolgatott és megnyugtatott, hogy ez nagyjából reális is.

Egyébként megmondom én szívesen, hogy mi a véleményem az autós utazásról. Az, hogy akkor éri meg, ha stoppolsz. Esetleg, ha nem stoppolsz, de van egy fél éved utazni, de akkor sem feltétlen Európában. Miért? Kezdjük ott, hogy ami repülővel 1,5 óra, az autóval 12… Ezért egy két hetes utazásból már elvisz 2 napot, ami sok. Másodsorban drága.. Európában a legtöbb országban elég drága a benzin, de ez a költség még sehol nincs ahhoz képest, ha valami műszaki problémád keletkezik út közben. Kint ezt megoldani igencsak költséges és stresszes. A repülő szerintem egyszerű, megveszed a jegyed fix árért, ezután ott leszel gyorsan és nem kell vezetned. Nem kell a külföldi vezetési stílusokon utakon, kiigazodnod, és kipihenve érkezel meg külföldre. Ezért én még csak azt se mondanám, hogy az autó kényelmes. Kirepülni és kint bérelni egy autót kényelmes, de inkább ülök egy repülőn pár órát, mint egy autóban pár napot. Na de a rövid kitérő után folytassuk azzal mi történt. Szóval mi kocsival megyünk, ami egyébként ugyanúgy móka, csak kicsit drágább és körülményesebb, de ezt megbeszéltük.

Sátrazzunk vagy ne?

Ezek után gyakorlatilag nem történt semmi. Ő sokat dolgozott, én pedig néha nézegettem a túraleírásokat, couchsurfinget, stb. Egyszer csak megint beszéltünk, most telefonon. Felmerült benne, hogy ő inkább nem sátrazna, nézzünk rendes szállást. Elég kritikusan álltam a dologhoz, de jól van mondom, megnézem. A Franciaországi szállás árak így 4 héttel az utazás előtt elég borsosak voltak számunkra, ezért erről közös megegyezéssel lemondtunk. Most miért írtam akkor ezt le, ha nem is változott semmi a tervben. Azért, mert ugyanúgy felmerült egy igény az egyikünk részéről, és szintén kompromisszumot kellett kötni, csak most éppen az eredeti verzió győzedelmeskedett.

Szerintem a sátrazás egyébként is jobb, mert többnyire nem kell előre foglalni, és  addig maradsz, amíg jól esik. Persze azért írtam a kempingeknek pár sort. Az első rögtön visszaírta, hogy náluk bizony már nincs hely.. Parádé 🙂 A másik, 2 nappal később viszont azt írta, hogy elég nagy kempingjük van, nem szükséges előre szállást foglalnunk. Nagy kő esett le a szívemről. Király! Ott a mi helyünk!

A terveket lelövik ugye?

Én már azt hittem minden okés, mire Andrew kicsit fellélegezhetett a munkából. Bizonyára ez történt, mert szeretett volna találkozni egy héttel az utazás előtt, hogy ,,Átbeszéljük a részleteket”. Át is jött, és át is beszéltük. Mint kiderült arra gondolt, hogy lemehetnénk a tengerpartra. Na én nem erre gondoltam… és nem is értettem. Milyen tengerpart? A Mt. Blanc környékén abszolút nincs tenger. Ráadásul én már voltam idén Thaiföld partjain, most jöhetnének a hegyek! Ezt el is mondtam neki. Erre ő , hogy ő viszont nem nagyon akar egy hétig csak túrázni. Oké… de akkor miért mondta, hogy jönne? Pontosan elküldtem neki a drive-ban, mit néztem ki…

Kiderült, hogy a francia part, amit ajánlottak neki, irdatlan messze van onnan, ahova megyünk. Ezért azt mondta menjünk az Olaszok felől -ahol már alapból is több a pályadíj – és menjünk le az Olasz tengerpartra. Na de hová… Elkezdtem nézni a strandokat Olaszországban, hát egyik sem esett épp nekünk útba… Találtam végül egy, a képek alapján egész jó helyet Bay Of Silence névvel. Azonban kiderült, hogy Andrew inkább partyzni szeretne. A Bay Of Silence pedig a neve alapján nem az a hely. Rövidre fogom, a végeredmény az lett, hogy a kirándulás elején elmegyünk a Horvátokhoz tengerpartolni, majd utána az Olaszokon át valahol megállunk túrázni.

A következő utazásomra egyedül készülök

Nagyon örülök, hogy Andrew velem tart és tudom, hogy hatalmas élmény lesz ez a kis eurotrip. Ennek ellenére mikor ebbe belementem egyúttal el is döntöttem, hogy egy időre elég lesz számomra a társasutazásokból. Túl sok a kompromisszum… A szabadságok tekintetében, a hezitálás, hogy valaki lehet ráér, de nem biztos. Ráadásul ha mondok egy várost, 5 emberből 4 mást nézne meg benne. A társasutazás nehéz, és én most ezzel az úttal le fogom zárni egy időre. A következő kalandnak útitárs nélkül vágok neki, csak még azt nem tudom mikor és hol lesz ez. Addig is vár Horvátország, Olaszország, Franciaország, de azért átmegyek még Szlovénián, Svájcon, Németországon, és Ausztrián, szóval ki tudja hol kötök ki :))