Buszjárat Nagyváradra
Az erdélyi lánnyal arra az elhatározásra jutottunk, hogy félúton találkozunk, így választásunk Nagyváradra esett. Ezelőtt sosem voltam Nagyváradon. A volán honlapján talált pdf áttekintése után örömmel konstatáltam, hogy a jegy oda-vissza 8500Ft, ráadásul 3-4 óra alatt ott a busz. Gyerünk!
Megvettem a jegyet a népliget pénztárában, amit sorban állás nélkül, egyből kiadtak. A pénztáros hölgy még közölte, hogy a 30-as kocsiállásból fog indulni a buszom, illetve, hogy érdemes fél órával indulás előtt érkezni. A jegyem leginkább egy repülőjegyhez hasonlított. Ezelőtt egyszer utaztam külföldre busszal, nem is gondoltam volna, hogy ilyen komoly lesz!
Busz Nagyváradra
Na másnap kimentem a 30-as kocsiállásra, fél órával korábban, ahogy azt előző nap megbeszéltük. Az összes peronon nagy volt a forgalom, leszámítva persze az enyémet. Legalább sok helyem lesz, gondoltam magamban. Ahogy megláttam a 30-as peront, gyanús volt nekem mit keres ott egy piros furgon. Egy amolyan 9 személyes tranzit mikrobusz volt, tipikusan amilyennel a munkásokat látjuk reggel közlekedni.
Egyszer csak kiszállt belőle egy rongyokba burkolózó, általam kisebbségnek titulált asszony, és kvartyogott valamit románul Nagyváradról. Arra jutottam, ezek a méltán híres románok még a jég hátán is megélnek. Biztos el akarják orozni a Volán munkáját, és olcsó fuvart ajánlanak. Bár az számomra homályos volt, hogy ki menne velük, hiszen ekkorra már a jegyet meg kellett venni.
Ahogy elérkezett az indulás pillanata kiszállt egy magyar nő is a buszból. Odajött hozzám, és megkérdezte Nagyváradra készülök-e. Mondtam, hogy igen, de köszönöm már van buszjegyem – és közben erősen arra gondoltam, hogy nem veszek semmit -. Legnagyobb meglepetésemre a nő nem állt tovább, hanem elkezdte felsorolni a – volán számára előzetesen leadott – személyi adataimat, és közölte, hogy ez lesz a fuvar Nagyváradra. Annyira meglepődtem, hogy le se fotóztam a buszt 🙂 Persze ahogy leszálltan, első dolgom volt!
Az utazás viszontagságai
Szóval kétségek közt beszálltam a munkás tranzitba, ahol már két öregasszony helyet foglalt. Eztán elindultunk, mentünk nagyjából 8 utcát, majd a kocsi megállt. A sofőr, és az a hölgy aki beszélt magyarul, és aki a lelkemet beszállás előtt olyan lelkesen elvette és “érvényesítette”.
Ekkor azért már tényleg gyanús volt ez az egész. Megkérdeztem a két öregasszonyt, utaztak-e már ezzel a “járattal”. Az egyik azt mondta 5 éve ezzel megy, és sosem késik, mire a másik azt felelte ő már 10 éve jár ezzel Nagyváradra. Hát, gondoltam akkor csak odaérünk. A sofőr közben visszajött és elindultunk Nagyvárad felé, azzal a sebességgel, amit a kocsiból maximálisan ki lehetett hozni.
Végül egyébként szerencsésen elértem Nagyváradot. Első dolgom volt megörökíteni a tranzitot, mellyel utazhattam.Hihetetlen, de tényleg ide szólt a volán jegypénztárában vásárolt jegy. Szóval, lelkes utazó, ki Nagyváradra készülsz, ne lepődj meg, ha a Nagyváradi busz inkább egy taxi, semmint valódi buszjárat 🙂
