Sümeg – Hévíz

Leutazás

A harmadik számú Kék túra útvonalnak vágtunk neki. Sümeget Pestről vonattal közelítettük meg. Győri átszállással kellett mennünk, ami a térképet nézegetve már cseppet komikusnak hatott. Vonatunk már 7-kor útnak indult, Sümegre azonban csak 11-re érkeztünk meg.

Még annyit az utazásról, hogy odafele a MÁV mellett, döntöttünk, majd az otthoni jegy nyomtatást választottuk. Miután minden adatod megadod, regisztrálsz, stb. kiválaszthatod azt, is milyen jegyet és hova szeretnél vásárolni. Alapértelmezetten nem otthon nyomtatás, hanem a saját automatájuk van kijelölve (vajon miért?). Ha ezen az akadályon is túllendültél  – és bármilyen kedvezményre jogosult vagy -, egyszerűen kiírja a rendszer, hogy kedvezményes jegyet nem lehetséges otthon nyomtatni. Itt döntöttem úgy, hogy én bizony inkább megveszem a helyszínen a jegyemet.

Sümeg

Megérkeztünk Sümegre, ami csodás látványt tárt elénk. Se körút, se Gyros, cserébe viszont egy takaros kis település, várra néző panorámával. Úgy döntöttünk túránkat egy korai ebéddel fogjuk megkezdeni. Ki tudja, fogunk-e még boltot nyitva látni a Pünkösdi hétvégén! Így hát betértünk az útba eső Kisfaludy Vendégházba. Ami megnyerte tetszésünket. Jó minőségű, finom ételekkel fogadtak minket, elég kedvező áron – kb. 3400 Ft-ból ebédeltünk meg levessel és egy sörrel – . 

Már lassan dél felé járt az idő, mikor ténylegesen el tudtunk indulni. Az előző napok esőzései miatt kicsit aggódtunk, hogy milyen sebességgel fogunk haladni. Vajon még világosban megtaláljuk-e Rezit, de végül ebből sem lett probléma. Ez a szakasz nem sok emelkedőt rejt magában, ideális nagyobb sétálásnak is. Sajnos a túra egy jelentős része betonon fog zajlani, de egyébként a táj egészen szép. Az ajánlott közel 8 órás útidő itt bőven teljesíthető, habár ez nem tűnt a legnépszerűbb kék szakasznak. A pecsétek mintha újak lettek volna, és az utunk során sem találkoztunk egyetlen kék túrással sem.

Viszont többször is láttunk őzeket utunk során – még gidákat is- . Már majdhogynem fotózható állapotban. Még fényes nappal is egész közelről menekültek el. Ilyen autós kirándulókkal a Tátika várnál meggyőző valószínűséggel találkozhatunk. A vár környékén pedig egy hasadék barlang is található, melyet mi most meghagytunk a nagycsaládosoknak.

Mikor beértünk Rezibe a falu teljesen kihaltnak tűnt. Szavamra, egyetlen emberrel sem találkoztunk, míg el nem értünk a kocsmáig. Mindenki a kocsmában lófrált, ahol még csocsó és billiárd asztal is volt. Igencsak felkapott helynek tűnt – biztos a kéktúra pecsét miatt-, bár sajnos a nyitva tartás nem éppen hosszú, 11 körül zárhatott.

 

 

Szállás Reziben

Ez az ami önmagában megér egy misét. Azt gondolom ár-érték arányban ez volt az eddigi legjobb szállásunk. A Laky Demeter Túristaház, hatalmas kerttel, kültéri résszel – mi több kültéri konyhával –. Az épület eredetileg egy paplak volt, de nemrégiben több, mint 50 millió forintos EU támogatással újították fel. Honlap: itt.

Gyakorlatilag minden nyilászáró vadonat új volt. Az épület hatalmas közös konyhával és étkezőhelységgel volt ellátva, tényleg ideális volt. Mindez mennyiért? 3000 Ft/ fő / éj, amelyről természetesem számlát is kaptunk, tehát már az idegenforgalmi adó befizetésével. Törölköző egyébként ajánlott vinni, mert nincs. Ezt leszámítva minden igénynek tökéletesen megfelelt a szállás. Szép volt, jó volt, olcsó volt.

Pünkösd hétfő

Nos, csak Vasárnapra állt el az eső. Ez nagyjából mindent leír a második nap tortúrájáról. Valójában az volt a szerencsénk, hogy a túra felét egyszer már véletlenül lesétáltuk, mikor a 4.-es számúnak vágtunk neki. Ráadásul mivel Hévíztől Keszthelyig betonút, ráadásul kerékpárút viszi a kéktúrásokat, hatalmas kedvünk nem volt ezt megint megtenni, ezért csak Hévízig mentünk.

 

Nem sokkal indulásunk után láttunk egy tehenet, ami épp cseresznyefát reggelizett. Azért ez elég mókás látvány volt. Mint, aki zsiráfnak képzeli magát, az utókor számára meg is örökítettem. Majd folytattuk utunkat egy egész látványos őserdőszerű képződményeken keresztül, bár ehhez valószínűleg az időjárás is hozzátett valamit.

Útközben láttunk egy régi zsidó temetőt. Sokat tanultunk belőle, persze leginkább utólag. Úgy tűnt a temetőt már senki sem használja és teljesen elhagyatott. Miután ez kicsit megdöbbentő volt számomra, utánaolvastam. Kiderült, hogy ez hagyomány. A zsidó temetőkben a növényzet irtása nem szokás. Az előbbi a kegyes tisztelet jele.Továbbá a sírokra a nem virágot, hanem követ szoktak tenni – sőt egyes források szerint virágot vinni illetlenség – .

A közvetlen felmenők halála évfordulóján a temetők látogatása kötelesség a zsidó vallásban. Szokás azonban böjt napjain is temetőbe menni. Ha az illetőnek kérése van, akár olyan valakihez, akit személyesen nem ismert, a vallás szerint hagyjon ott levelet, kvitlit. A kvitli: összetekert papírdarab, kérés, kívánság valamely híres rabbihoz; a sír kövei közé szokták bedugni, a levélen a kérő nevének is szerepelnie kell.

Hévíz

Utunk további része elég monoton módon zajlott, az eső esett mi gyalogoltunk. Mikor beértünk Hévízre, már jól esett volna egy tál leves. Az első dolog ami Hévízen feltűnt, hogy minden második ház egy étterem, a másik pedig, hogy ami nem étterem, az kiadó. Egyébként megdöbbentő volt látni, hogy mennyire felvásárolták a németek ezt a települést. Számos plakát csak németül – helyenként pedig csak oroszul – volt látható. Szinte mindenhol csak németek ajkúak voltak.

Minden esetre a Vadász Vendégház nevű helyen fogyasztottuk el az ebédünket. Ez már azért lényegesen drágább volt az előző napi ebédünknél – kb 4500 Ft-ból ettünk fejenként – , de az ételekre itt sem lehetett panasz.

Végül hazafelé vettük az irányt a Zalavolán járatával. Megjegyzem a 15 órás busszal mentünk, ami menetrend szerint pont ugyanakkor érkezett Pestre, mint a 14 illetve a 13 órás járat. Mindemellett pedig a buszsofőr elmondása szerint az is gyakran előfordul, hogy nem kapunk a helyszínen jegyet. Szóval ezzel érdemesebb vigyázzni. Egyébiránt a busz oldala tele volt: Bécs 2990Ft-tól, London 9900Ft-tól típusú szövegekkel. Ehhez képest Pestre majd 4000Ft volt a teljesárú jegy. Ezt látva jogosan merül fel a kérdés, akkor miért ilyen drágák a belföldi járatok?