Kanapészörf Chiang Mai-ban

Úgy gondoltam folytatom egy Thaiföldi kalanddal. Szóval ott jártunk, hogy Bangkokban vagyunk, a repülőjegyeket pedig előre megvettük Chiang Mai-ba. Egyébként ez nagyon jó ötletnek bizonyult Bár lehet a helyiektől jegyet venni, de bő 2-3x annyiba fog kerülni, mintha előre, neten veszitek meg. A hátulütő persze ott van, hogy nem tudod meddig akarsz maradni egy olyan helyen, ahol még sosem jártál. Nálunk a kultúrsokk okozta zavar, a sok ismeretlen és a rengeteg ember nem lopta elsőre bele magát a szívünkbe, ezért szívesen mentünk volna már tovább. Saját tapasztalatom, hogy ha egy nagyon távoli helyre utazol, az első pár nap után érdemes környezetet váltani. Így könnyebb feldolgozni a sokkot. Szóval irány a reptér!

Azonban még valami hiányzott, a szállás. Repjegyet foglaltunk otthonról, de szállást nem. Úgy voltunk, hogy vagy találunk valakit Couchsurfing-en, vagy keresünk helyben valami hostelt. Volt is egy amcsi srác, aki azt mondta szívesen elszállásol minket. Mi örültünk, ő pedig 2 nappal a találkozás előtt lemondta. Szóval itt voltunk Bangkokban és még mindig nem tudtuk most akkor hol is fogunk aludni. A kiírásunkra más nem válaszolt érdemlegeset, ezért megdumáltuk az erdélyi lánnyal, hogy majd mi írunk embereknek. Így találtunk rá szállásadónkra, Raksakulra!

Raksakul Vasuvat

raksakul

raksakul-couchsurfing-chiangmai 

Raksakul 42 éves, imádja a régi fényképező gépeket és az utazókat. Szinte versenyt csinál a couchsurfing-ből, ugyanis velünk egy időben még két embert hostolt. Majd, mikor jelentkezett nála egy harmadik személy is, hogy nagy szüksége lenne szállásra, arra sem mondott nemet. Mivel mi már nem fértünk el nála, egy másik házban szállásolt el a város szélén. Annyira rendes volt, hogy még a reptérrre is kijött elénk – pedig munkanapon érkeztünk -. 

Elfurikázott minket a házhoz, aminek még a kulcsát is megkaptuk. Elképesztő, hogy egy vad idegen személy ad nekünk egy komplett házat, teljesen ingyen. Mázli, hogy vannak ilyen emberek. Azt mondta nyugodtan maradjunk tovább, sokszor vannak nála 1-2 hónapot az utazók, beiratkoznak főző vagy masszázs tanfolyamra, és estkénként találkoznak… Én hallottam, hogy vannak ilyen emberek, akik hónapokra költöznek be valakihez, de nem gondoltam volna, hogy találkozni fogok egy olyan hosttal, aki ezt egyenesen imádja 🙂

Szóval Raksakulnak rengeteget köszönhettünk, elmondta hol tudunk bringát bérelni nagyjából 500Ft-ért, rábeszélte az erdélyi lányt, hogy menjünk el egyet a dzsungelbe elefántokat etetni, és annyit mesélt a Thaiföldi életről, amennyi csak idejéből telt. Megtudtuk például, hogy Thaiföldön az autók nagyon drágák, hogy az emberek 30%-kának van bejelentett munkahelye, hogy a motoros jogosítványért nyáron hónapokat kell várni, míg sorra kerülsz és még számtalan dolgot arról, miért kell kirakniuk a király képét, mikor nem is ő uralkodik, vagy hogy hogyan és mit esznek a helyiek Thaiföldön.

Az utolsó kép azért némi magyarázatra szorul azt hiszem. Raksakul megnézte honnan jöttünk, és felismerte, hogy az erdélyi lány bizony Romániából, ami Drakula otthona. Ezért mindenképpen szeretett volna egy olyan képet, amin az erdélyi lány eszik belőle. Nos, elég furcsa kérés volt, de hát abban a helyzetben nem volt mit tenni 🙂 Így született ez a kép.

Végeredményben nagyon hálás vagyok Raksakulnak, hogy fogadott bennünket, ez volt az első kanapészörfünk! Hurrá 🙂

 



Copyright © Doma - 2017