Iratkozzon fel email címével a Blogra

Adja meg email címét, hogy feliratkozzon a blogra és értesítést kapjon az új üzenetekről e-mailben.

Élménybeszámoló a szlovák paradicsomról

Miért épp a szlovák paradicsom? Mi is ez, és hol van?

Igyekszem minél több fele utazni Európában és Európán kívül egyaránt. Sokszor próbálom ezt összekötni valami túrázás félével, és lassan egy éve eldöntöttem, hogy elkezdek olyan területekre ellátogatni, amik valaha magyar részek lehettek, illetve voltak. Nos, ilyen a Káposztafalvi-mészkőhegység is, ami ma a Szlovák Paradicsom fő részét adja. Itt csörgedezik a Hernád folyó, mi pedig útlevél nélkül is keresztbe kasul túrázhatunk, amerre látunk.

Tehát a nevéből is adódik, ez itt van a szomszédban. Budapesttől 250-300 km-t kell autóval megtennünk, hogy eljussunk a túrázók paradicsomába, ami tele van olcsó szállásokkal, gyönyörű túraútvonalakkal, forrásokkal és vízesésekkel. Nem mellesleg hegyi bringás utakkal is szép számmal találkozhatunk. Szóval hajrá!

Képek a túráról

Egy két tanács a túrázni vágyóknak

Nos, az első, amit érdemes észben tartani, hogy a túraútvonalak egy jelentős része egyirányú. Mivel sok helyen láncokba kell kapaszkodni, létrák vannak, csúszós kövek, stb…, ezért ezeket a szakaszokat felfelé ajánlják. Lefelé pedig hagyományos utakon tudunk lesétálni. Azt gondolom, ezt betartva bárki számára teljesíthető.

Ez a túraútvonal valamivel érdekesebb, látványosabb, és talán veszélyesebb is, mint a nálunk szokványosak. Nyilván évszakfüggő, de mivel sokszor patak mederben vezet az út, ez nagyobb vízállás esetén kifejezetten lassít 🙂 Rohanni pedig nem érdemes. Ami viszont szerintem érdemes, az biztosítást kötni. Pláne, mivel pár ezer forint az egész. Egyébként az EU-s egészségkártya – amit tudomásom szerint, még baleset után X nappal is meg lehet kötni – az orvosi ellátást fedezheti, azonban az esetleges légi mentést Szlovákiában már a TB sem tartalmazza. Persze erre roppant kicsi az esély, de azt hiszem nem azon, a 3000Ft-on múlik.

Másik, ami indokolt, az a bakancs használata. Ezt nem is hangsúlyoznám ki, ha nem találkoztunk volna két magyarral, akik futócipőben vágtak neki az útnak. Biztosan óvatosak voltak, és szerencsére semmi bajuk nem esett, – és lehet kicsit paranoiás is vagyok – azonban szerintem ez már nem az az útvonal, amire érdemes bakancs nélkül elindulni.

Még egyszer összefoglalásképp, a túraútvonalak kifejezetten szépen. Az jelzések sokkal átgondoltabbak, mint nálunk. Az út benzin költsége nem nagy, a szállások sem drágák – nagyjából, mint nálunk –, az éttermi árak 10-15%-kal kerülnek többe, mint itthon, viszont a bolti árak hasonlóak. A szlovákok kifejezetten rosszul beszélik az angolt, talán még mi is előrébb állunk a nyelvoktatásban – ami nagy szó –.


Copyright © Doma - 2018