Balatoni Kéktúra – Badacsony környékén

Amikor először készültem a kéktúra Balaton környéki szakaszára, már nagyon vártam a találkozást. Azt reméltem, majd gyönyörű szép kilátásom lesz az ország legnagyobb tavára. Mindenféle szuper hegyeken visz majd keresztül, tele azzal a földi jóval, amit csak a természet adhat nekünk.

Nos, az első Balatoni szakasz, amit megcsináltam a Keszthely – Tapolca szakasz volt. Lelkesedésből sikerült pont az ellenkező irányba elindulni, és így Hévíz – Tapolca szakasz lett belőle. Aki járt már ezen a részen tudja, hogy holt unalmas. Amilyen szép hely Keszthely, Hévíz és Tapolca, olyan lapos és unalmas a köztük elvezető kék túraút. A Hévíz és Keszthely közti útvonal végig a kerékpárúton visz – ezt vajon ki álmodta meg – de a többi része is borzasztó lehangoló az útnak, csupa beton, autóút nyaranta pedig hatalmas forróság. Ezek után már nem is nagyon vártam a többi Balatoni szakaszra, míg el nem jutottam Badacsonyig, ahol már korábban is jó párszor kirándultam.

A Balatoni túraútvonal legszebb része

Volt egyébként már Badacsonytördemic előtt is egy egészen látványos része a kéknek, szóval nem kell annyira kétségbe esni, de legjobban akkor is ez a szakasz tetszett. Sajnos csak egy napom volt most, és a közlekedés miatt úgy döntöttem Szentbákkálla irányából fogok Badacsony felé haladni – mivel Badacsonytördemic környékén van vonatközlekedés –. Az utat most pedig egy gyerekkori barátommal teljesítettem, hívjuk őt András pajtásnak.

Volt azért egy érdekessége ennek az útvonalnak, amivel eddig nem találkoztam. Két olyan rész, ahol kört kellett menni. Az egyik a Szentbákkálla mellett lévő kőtengernél, a másik pedig a Csobánci csúcsnál. Bár mind a két rész kihagyható lenne, azonban ez két egészen szép része a túrának, szóval szerintem semmiképp sem érdemes lecsalni. Ami érdekes, hogy a kör miatt, főleg a kőtengernél elég nehezen meghatározható a helyes irány Badacsony felé. Rakhattak volna ki egy táblát vagy valami. Persze semmi sem lehetetlen, bár nyilván aki Keszthelyről Hévíz felé indult el, itt se reméljen sokat 🙂

Szóval három kiemelkedő szépségű rész is van ezen a 25 km-en. Az egyik a kőtenger, amin hatalmas méretű és a környezetből első ránézésre is kiemelkedő köveket láthatunk. A másik a Csobánci hegycsúcs, ahol a szép kilátás mellé még egy várrom is vár minket, illetve a Badacsonyi hegy, ami mind formájában mind elhelyezkedésében roppant különleges.

Másik roppant érdekes vonása a kéktúrának, hogy bár az idei év első nyári napját éltük, mégis egyetlen csapat kéktúrázóval találkoztunk csak. Ezzel szemben ez a három különlegesség azért jócskán el volt látva olyan turistákkal, akik biztosan nem azon az úton jutottak fel, amin mi 🙂 Hiába ez itt a túrázás egy másik alapigazsága: ha úttalan utakon is jutsz fel egy-egy csúcsra, fent biztosan lesznek olyanok, akik a lehető legutolsó pontig autóval mentek fel. Ja, és ők lesznek többen 🙂

 

Na de kalandozzunk vissza! Jó pont a túránál, hogy két forrás is található a környéken, melyből egyik pont a kéktúra útvonal mentén lesz. Egyébként ez egy napelemes forrás, nagyon tetszett, még sosem láttam hasonlót. Persze elfelejtettem lefotózni, szóval el kell jutnotok oda, hogy lássátok. Egyébként, mint már említettem a túraútvonal nem volt valami forgalmas. Én sem látszottam ki a csalánból, a 190 centimmel. Tuti rövidnadrágos kaland lehet: harc a reuma ellen. András pajtást meg is örökítettem.

csalan-rengeteg

A badacsonyi hegy

Sajnos kicsit az egész túrával megcsúsztunk időben. Mire Pestről lejutottunk Badacsonyba (hogy letegyük a kocsit), már majdnem dél volt. Aztán még onnan el Szentbákkállára, ráadásul útba kellett ejtenünk egy közértet is…  Egy szó, mint száz – de vajon melyik az az egy? –, bár most pont nem sötétedet ránk, a Badacsonyi hegyet már csak este 7-8 között értük el. Épp caplattunk nagyban felfelé, mikor is hallottuk, hogy valakinél komoly házibuli lehet a hangokból ítélve. Tovább mentünk egyszer csak felismertem az aktuális nótát, történetesen egy Bojtorján számot. Ezután ismét egy Bojtorján nóta következett. Rövidesen leesett, hogy valószínűleg inkább egy szabadtéri színpad hangjai szűrődtek fel 437 méter magasba. Minden esetre engem szoros családi kötelék fűz ezekhez a poros Bojtorján dalokhoz, és nagyon örvendetes volt pont ezt a zenekart hallgatni a túra közben. Így hát megosztom veletek is, igazi túrázó nóta 🙂



Copyright © Doma - 2017