Iratkozzon fel email címével a Blogra

Adja meg email címét, hogy feliratkozzon a blogra és értesítést kapjon az új üzenetekről e-mailben.

0. nap – Reptér, vízum és Taxi Nepálban

Na igen itt vagyunk! Hol is pontosan? Tribhuvan International Airport, Kathmandu. Ilyen nemzetközi repteret még sosem láttam. Egy téglaház az egész. De még a belmagassága sem árulkodik arról, hogy ez valami nagy dolog lenne. Pont úgy néz ki, mint egy életveszélyesnek nyilvánított iskola a bezárás előtt. Nagyjából a káosz is ekkora, mivel hogy tele van emberrel.

A Nepáli vízum

Nem írtam még a Nepáli vízumról. Nepál annak rendje és módja szerint vízumköteles a magyar állampolgárok számára. A turista vízumot Magyarországon nem lehet beszerezni, a reptéren felvehető. Vízum árak: 15 nap – 25 USD, 30 nap – 40 USD, 90 nap 100 USD. A reptéri igénylést már tudjuk, milyen probléma mentes. Leszáll 300 ember a repülőről abból 200-nak vízumot kell vennie, és nem csak a te repcsid van aznap. Szóval kígyózó sorok. Sárga ruhás lány ír itt erről a blogjában: itt. Az derül ki, hogy érdemes előre kitölteni a vízum igénylő lapot, mi is így tettünk.

Ehhez többféle megfejtés is van. Volt elektronikus vízumigénylés (itt), otthon kinyomtatható, illetve volt papíros ( itt tudod elérni). Mindkettőt megcsináltuk, de csak az elektronikusra volt szükség. A szállásod címét meg kell adni. Amivel kapcsolatban esetleg kételyek lehetnek: a district az irányítószám, a ward no. pedig a kerület. A TIA pedig a Tribhuvan International Airport rövidítése. 

Szóval odavittük a papírokat, míg mások tollat próbáltak kunyerálni egymástól. Egyébként olyan hatalmas káosz azért nem volt. Persze mi késő sötét éjszaka, éjfél felé érkeztünk meg, kis késéssel. Két sor volt. Az első helyen csak fizetni kellett. A másodikban pedig jött a rövid elbeszélgetés, ami esetemben tényleg csak annyiból állt, hogy: Túrázni jött? Jó utat!

Még egy kis reptér

Na ezzel meg is volnánk, gondoltam. Beengedtek Nepálba! Hát eddig tényleg könnyen ment. Cserébe a poggyászfelvétel… Szóval ezt valószínűleg az tudja, aki járt már itt. Az emberek nem tudják a két szalag közül melyikhez fognak érkezni a csomagok és mindenki türelmetlenül vár.

Aztán egyszer csak megjelenik egy csomag és megindul a csorda. Élet-halál harcot lehet vívni a csomagokért, mert ezek a nepáli fickók elég heves emberek, mindent azonnal akarnak. Mi meg csak nem nézzük végig, ahogy véletlenül a mi csomagunkat is lerántják a szalagról. Szóval felvettük a helyi szokásokat! Mikor mindenki cucca meglett, megkerestük a kijáratot. Nemigazán volt exit felirat, de sok fele nem lehetett menni.

Kifelé minden nepáli plazma Tv-t cipelt. Mint kiderült náluk ezek az elektronikai dolgok kicsit nehezen beszerezhetők, ezért repülőn hozzák be. Gyári csomagolásban természetesen. Itt úgy néz ki a VÁM nem ismert fogalom 🙂 Minden nemű vizsgálat nélkül kijutottunk.

Út a Hostelbe

Még észbe kapni se volt időnk, már taxisok hada vetett ránk szemet. Mivel tudtuk, hogy egyébként sem a jó tömegközlekedésről híres ez a hely és éjfél is elmúlt, úgy döntöttünk legyen Taxi. A Taxi a Hostelig 9 dollár volt, melyet előre kellett fizetni. Ezért vittek minket majd 3/4 órán keresztül a városban. A helyiek rendszeresen szidták milyen drága… mi nem.

Már a kocsiból is elég rémisztőek voltak a Kathmandui sikátorok. Az emberek az épületromok között mászkáltak, aludtak, tüzet gyújtottak. Rossz volt nézni. Na mikor kiszálltunk, megkérdeztük: hol a hostel? Hát valahol itt! Felelte a Taxis. De mi nem hagytuk elmenni, mondtuk neki, hogy keresse meg. Semmi gond! 10 perc kérdezősködés után kiderült, hogy 2 utcával elnéztük. A társaság fele kocsival ment, én pedig egy barátommal gyalog, mivel a szűk utcákban a kocsiba ki-beszállni illetve a kocsival megfordulni cirkuszi mutatvánnyal ért fel.

Mi értünk oda előbb, két ember állt a Hostel kapujában. És vártunk. Rövidesen megjöttek a többiek is. Titkon azért fellélegeztem, hogy még megvannak a cuccaink. Kioperáltuk a kocsiból, köszönetet mondtunk a fuvarért. Olyan naivak voltunk még ekkor, hogy el se tudnám mondani. Megkérdeztük a Taxis, el tudna-e jönni értünk holnap reggel, mivel szeretnénk tovább repülni Luklába. Az úr nem volt túl bőbeszédű, azt mondta: No. Ezt nem teljesen tudtuk mire vélni. Megismételtük, hátha nem értette jól, de ugyanazt a választ kaptuk. Felismerte a Taxis, hogy mi tényleg tök hülyék vagyunk Nepálhoz, és azt mondta: nincs benzin.

Erre a vér is kifutott az arcunkból. Visszakérdeztünk. Nincs benzin? Azt mondta, nem nincs. Holnap vasárnap. Mondanom se kell, hogy Nepál nem büszkélkedett valami sok benzinkúttal és mint kiderült Indiával komoly konfliktusba kerültek, ezért India elzárta a gázt… Eztán a Taxis mondta, hogy ne haragudjunk, de mennie kell. És elviharzott. Mi pedig a Hosteleshez fordultunk.

Megkérdeztük tud-e Taxit hívni reggelre, azt felelte, hogy talán. Mondtuk neki, hogy ez édeskevés, ha nem lesz reggel Taxi, akkor most elindulunk vissza gyalog! Úgy még elérjük a reggeli gépet. Azt mondta, hogy ne aggódjunk, majd megoldódik. Menjünk csak be a szobába. Semmi kedvünk nem volt azokon a sikátorokon éjjel bóklászni, tehát megfogadtuk a tanácsát…



Copyright © Doma - 2018